Egy élet fordulópontja 3/3.

Úgy érzem,már sosem tellik el ez az egy hét.Már kedd van és éppen itt ülök a gépem előtt.Semmi érdemlegeset nem tudok csinálni,csak ülök és folyton csak
Atyra gondolok.Felhívtam Lilyt,hogy találkozzunk,mert el akarom neki mesélni a hétvégén történteket.A szokásos helyünkön találkoztunk és én elmondtam neki mindent.

• Ez komoly Lexy?Te lefeküdtél az Atyval?
• Igen.Akkor bűn lenne?
• Szerintem ez totál durva!Mekkora mázlista vagy!
• Már a szívbajt hoztad rám!Azt hittem,hogy ez miatt eltávolodsz tőlem.
• Dehogy is!De mondd már el,hogy milyen volt vele!
• Hát....csodálatos.
• Ajha,ahogy látom,elcsavarta a fejed!
• Azt hiszem,szeretem.

Ennél a mondatnál megálltam.Vajon ő is szerethet?Nem tudtam,hogy mit gondoljak,de Lily próbált meggyőzni,hogy biztosan szeret.Elmeséltem Carlynak és Emilynek is a történteket,és ők is ugyanezt mondták.Péntekig bizonytalanságban voltam,aztán eljött végre az edzés,és megbizonyosodhattam mindenről.Bementünk a terembe és Aty már ott gyakorolt éppen.Ránéztem,de most nem mosolygott rám.Szótlanul táncoltam végig az edzést,majd külön edzésen kérdőre vontam.

• Mi a probléma?Ma még hozzám se akartál szólni.
• Figyelj Lexy.....lehet jobb lenne,ha elfelejtenénk a szombaton történteket.
• Ja,hogy nálad ez így meg.Az ágyadba csábítasz egy lányt,aztán megeldobod.Jól hangzik.Azt megtudhatnám,hogy mi az oka?
• A volt barátnőm.Vagyis a barátnőm.
• Ó,szóval újra együtt vagytok!Gratulálok.Abból a végleges szakításból végül semmi sem lett.Csak akkor legalább engem ne hülyítettél volna!A táncot majd holnap befejezzük,most nincs hangulatom hozzá.

Felkaptam a táskámat és kiviharzottam a teremből.Utánam futott,de nem érdekelt.Felfutottam a szobámba és végre elsírtam magam.Borzalmasan bántott,hogy csak így kihasznált.Életemben először beleszerettem valakibe,ráadásul oda is adtam magam neki,erre közli velem,hogy nem kellek neki.Másnap egész délelőtt depressziós voltam,aztán összeszedtem magam és elindultam az edzésre.Amikor felértem,a lányok már ott voltak és persze egyből meglátták rajtam,hogy nem vagyok jól.Kint elmeséltem nekik,hogy mi történt.Mindegyikük csak azt hajtogatta,hogy Aty mekkora egy bunkó,meg hogy ezért most ők is utálják.Jó lett volna,ha ez segít rajtam,de sajnos nem.Csöndben végig táncoltuk az edzés,majd Carly és Emily ott maradt megnézni a külön edzést.Láttam Atyn,hogy inkább kettesben akart velem maradni,de engem nem érdekelt.A barátnőim előtt is elmondhat akármit.Végre befejeztük a duonkat,úgyhogy már csak annyira kell ott maradnom edzések után,hogy átnézzük egyszer-kétszer.Újabb hét jött és facebookon kaptam egy üzenetet a tánccsoportban,hogy csütörtökön fellépés.Sajnos így találkoznom kell vele holnap és szerdán is.Egész délután egy zsepivel a kezemben ültem és sírtam.Már azon is elgondolkoztam,hogy inkább kilépek a csoportból,mert ekkora fájdalmat nem bírok így elviselni.Másnap délután az egész csoport összegyűlt a teremben és minden táncot átnéztünk.Most kivételesen a többiek előtt gyakoroltuk a külön táncunkat,amihez igazán nem volt kedvem.Gyakorlás után Lis,az egyik táncos csaj odajött hozzám és megölelt.Azt hiszem,rájött a dolgokra és próbál megvigasztalni.Miközben megölelt,elsírtam magam,amit Aty is meglátott.Remélem,egy kicsit megérintette és elgondolkoztatta a dolog,ugyanis én eléggé szenvedek belül.Hála istennek túléltem a szerdát és végre eljött a fellépés.Aty barátnője is eljött,ami miatt eléggé nehéz volt türtőztetnem magam.Majdnem az utolsó csapat voltunk,ezért jó pár órát várhattunk a sorunkra.Végre bejelentették a csoportos táncunkat,a szívem pedig már majdnem kiugrott a helyéről.Hamar letáncoltuk a csapattal,majd Aty és én ott maradtunk a színpadon.Egymásra néztünk,majd elindult a zene és mi elkezdtünk táncolni.Nem tudom miért,de már nem bírtam az érzéseimet visszafogni és minden bennem lévő szenvedélyt beleraktam a táncba.A végén átöleltem,majd ő egy mozdulattal megcsókolt.A nézőtéren hatalmas tapsvihar tört ki,a barátnője pedig iszonyatos ordibálásba kezdett.Aty odafordult hozzá és ezt a pár mondatot mondta neki még utoljára:

• Bocsáss meg,de rájöttem,hogy én Lexyt szeretem.Sohasem éreztem még ilyet,úgyhogy muszáj mellette maradnom.Sajnálom,de szakítok veled.Jobb,ha többet nem találkozunk.

A csaj sírva elfutott,Aty pedig odajött hozzám és szorosan átölelt.Ebben a pillanatban Lis-re néztem,aki boldogan mosolygott rám.Úgy éreztem,hogy az örömtől el tudtam volna szállni.Lerohantunk a színpadról,majd egyből felkapott és elkezdett ölelgetni.A végén mindenki odajött hozzánk és átölelt minket,amitől persze szinte alig kaptunk levegőt.Bementünk az öltözőbe és Aty elmondta a többieknek,hogy vasárnap lesz egy verseny a szomszédos városban,amire benevezett minket.

• Megkérnélek titeket,hogy holnap és szombaton feltétlenül gyertek el az edzésre,mert át kell néznünk a műsort.Este pihenjétek ki magatokat és holnap akkor találkozunk!

Átöltöztünk és elindultunk haza.Ma újra hazakísért és az ajtóban még egyszer átölelt.Anyu ezt meglátta az ablakból,ami miatt megint elkezdett dühöngeni.Ahogy beléptem az ajtón,már le is szidta a fejem.

• Miért ölelget téged folyton ez a tánctanár?
• Nem mindegy az neked?
• Nem!Csak nem összejöttél vele?
• Mi van akkor,ha igen?Szeretem.Ennyi.
• Micsoda?Na jól van,a jövőhéttől befejezted a táncot!
• Anyu,azt se láttad,hogy hogyan táncolok!Ráadásul őt sem ismered,még is gyűlölöd!
• Menj a szobádba és erről nem szeretnék vitatkozni!

Sírva felrohantam a szobámba és senkivel sem akartam beszélni.Másnap edzésen teljesen le voltam lombozódva,amit Aty egyből észrevett.Elmeséltem neki,hogy nem engedik meg,hogy tovább táncoljak,amin teljesen kiakadt.

• Harcolnod kellene azért,amit igazán szeretsz!
• Mit tehetnék?A szüleim és nem dönthetek szabadon.
• Néha meg kell szegni a szabályokat.Ha erre nem vagy képes,akkor sosem leszel az,aki akarsz lenni.

Ezzel sarkon fordult és elment.Teljesen magam alatt voltam és már azt sem tudtam,hogy mit csináljak.A szombati edzésen már valamivel jobb kedvem volt,mint előző nap.Mondjuk így is alig vártam,hogy végezzünk.Este anyu azzal fogadott,hogy nem akar elengedni a vasárnapi versenyre,de ezt még hála istennek le tudtam beszélni vele.Holnap lesz az utolsó nap,hogy Atyval és a csapattal találkozok.Reggel sírva kívántam azt,hogy ez a nap bárcsak ne jött volna el.Felvettem a legjobb táncos ruhámat és kimentem a buszmegállóba.Lily és Emily is ezzel a busszal jött,Carlyt pedig kocsival vitték el.Délre kiértünk a megbeszélt helyre,ahol már mindenki ott volt.Az öltözőben leültem Aty mellé és csak az járt a fejemben,hogy soha többé nem láthatom.Körülbelül két óra múlva lejöttek szólni,hogy mi következünk,így hát felmentünk a színpad mögé és vártuk,hogy bejelentsenek minket.Pár perc múlva megszólalt egy hang,amire megindultunk kifelé a nézők elé.Beálltunk a kezdő pózba és elkezdtük a táncot.Amikor befejeztük,egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögül,aminek hallatán elérzékenyültem.Az anyukám volt az és sírva tapsolt.Meghajlás után azonnal hátra futottam és átöleltem.

• Sajnálom,hogy el akartalak tiltani téged a tánctól.Csak most láttam be,hogy mekkorát hibáztam.Ugye megbocsátasz nekem?
• Hát persze anya!

Megöleltük egymást,de közben szóltak,mert a duonk következett.Kimentünk és egymás szemébe néztünk.A táncunk után anyu odajött Atyhoz,mert beszélni akart vele.Neki is elmondta,hogy mennyire sajnálja,amit csinált és hogy végül elfogadja őt.Szóval végre nem akar közénk és a boldogságunk közé állni.Iszonyatosan boldog voltam és talán ez volt életem legboldogabb napja.
Azt hiszem,ez a nap és ez az esemény jelentette az életem fordulópontját....

-VÉGE-

Egy élet fordulópontja 2/3.

Újabb nap érkezett el,ráadásul megint edzés....az a híres és nevezetes edzés,amit az a kedves és édesanyám szerint ,,túlságosan kedves,, tanár tart.Felvettem a legújabb ruhámat és elindultam a lányokkal megbeszélt helyre.Edzés előtt elmentünk egyet jégkásázni és egy kicsit dumcsizni.Körülbelül egy órát ülhettünk a fagyizónál,aztán felmentünk az ifiházba.Még senki sem volt ott,úgyhogy megmutattam nekik a külön órai táncot.Nagyon tetszett nekik és még egy kicsit irigykedtek is rám.Lassacskán megjött Aty is,aki azonnal elmosolyodott.Tudtam,hogy mi az oka,ami miatt mérges fejet vágtam,majd elnevettem magam.A többiek nem tudták miről van szó,de ő értette.Tíz perc múlva már ott volt mindenki és elkezdtük az edzést.Eléggé kimerültem a végére,de még hátra van a külön óra.Kértem egy negyed órás pihenőt,mert fájt a lábam.Odaült mellém és nem csinált semmit.Úgy éreztem,meg kell szakítanom valamivel a csöndet.

• Mikor és hol fogjuk előadni a duot?
• Amikor kész lesz.Még azt sem tudom,hogy hol.Majd ahová hívnak minket fellépni.
• Értem.Sokára leszünk meg a tánccal?
• Ha ilyen jól haladunk,mint az elmúlt két órán,akkor nem.

Véget ért a negyed órás szünetem és átvettük az eddig meglévő táncot.Az emelés most már hála istennek hibátlanul ment,de most egy másik mozdulattal voltak gondok.Rendesen megszenvedtünk,de a végére minden simán ment.Eddig ez volt a legfárasztóbb külön edzésem,szóval majdnem kipurcantam.Elég későn végeztünk,így Aty megint hazakísért.Útközben benyomtam egy nagyon jó számot,amire azonnal táncra perdültünk.A város közepén lehettünk,de minket az sem érdekelt.Egy villanyoszlop körül táncoltunk,és jó páran megálltak megcsodálni az atrakciót.Volt,aki le is videózta,őt megkértem,hogy küldje el az e-mail címemre.Brutál jó volt az estém,a házunk előtt már búcsúpuszit is kaptam!Sajnos ezzel jó ideig be kell érnem,ugyanis most egy hétig nem lesz edzés.Mielőtt beléptem volna a bejárati ajtón,utánam kiabált.

• Nem lenne kedved eljönni valamelyik nap megnézni egy nagyon jó filmet?
• De.Melyik nap?
• Mit szólnál csütörtök?Táncos film lesz.
• Nekem tökéletes.Hatkor itt?
• Oké.Akkor csütörtök 6-kor itt.
• A pop corn-t én fizetem!
• Nincs kikötésem!Jóéjt Lexy!
• Jóéjt Aty!

Felfutottam a szobámba és rávetettem magam az ágyra.Fel tudtam volna robbanni az örömtől.Kettesben elmegyünk mozizni úgy,hogy van barátnője.Elég durva,de nincs ellenvetésem.Hamar elaludtam és sajna semmit semk álmodtam.A napjaim megint csak azzal teltek,hogy gépeztem,olvastam és a lányokkal lógtam a városban.Lassan,de végre eljött a várva várt csütörtök.Egész délelőtt a gardróbomban kutakodtam a legjobb ruhám után.Végül egy cicanacit és egy tunikát vettem fel,természetesen a kedvenc cipőmmel és kiegészítőimmel.A hajamat is szépen kivasaltam és a sminket sem sajnáltam.Mikor Aty meglátott,meglepődött,mert még sosem látott így kiöltözve.Persze most ő is jobban nézett ki,sőt iszonyatosan jól!Elsétáltunk a plázáig és megvettük a jegyeket.Éb kértem egy nagy adag pop corn-t és üdítőket,majd bementünk a terembe és vártuk a film kezdését.Nagyon király volt,mivel egy 3D-s horrort néztünk.Hát,horrornak nem volt valamijó,ugyanis rengeteget nevettünk rajta.A film után még benéztünk pár boltba,és a végén még egy helyes sapit is vettünk magunknak.A házunk előtt elköszöntünk,de most semmi különös nem történt.Arra viszont rávettem arra,hogy majd valamikor beüljünk egyet inni valahova.Anyu nem gyanakodott semmire,ugyanis azt hazudtam neki,hogy az egyik osztálytársammal megyek el mozizni.Persze tudom,hogy előbb-utóbb rájön,de akkor már inkább utóbb.Reggel iszonyatosan fáradt voltam,de hamar összeszedt magam,nehogy esetleg gyanús legyek.Egész délelőtt a facebookon lógtam és végre megtaláltam az edző profilját.Persze egyből be is jelöltem ismerősnek és az összes képét átböngésztem.Délután átöltöztem és elindultam az edzésre.A többiek azzal fogadtak,hogy az edző késni fog,mert valamilyen gyors elintézni valója akadt.20 perces késéssel meg is jött,eléggé letörve.Nem nagyon tudtam rájönni a szomorúságának okára,egészen addig,amíg külön edzés előtt leültem vele beszélgetni.

• Mi volt az a sürgős elintézni való?
• A barátnőm.
• Mi van vele?
• Szakítottunk.Végleg.
• Miért?Hiszen olyan jól megvoltatok.
• Már nem szeretem.Ráadásul kiderült,hogy pár hónapja megcsalt.Már itt volt az idejea szakításnak.Jobb lesz így mindenkinek.
• Hát mindenesetre én annak örülnék a legjobban,ha most nem szomorkodnál.
• Idővel felejt az ember...
• Talán én és a tánc segíthetünk.

Ahogy ezt kimondtam,felpattant és bekapcsolta a zenét.Elkezdtük a táncot és ma rengeteget vettünk a meglévőhöz.Már a tánc felével megvagyunk,így hamarosan felléphetünk vele.Ma nem kísért haza,de én elköszönésnél megadtam neki a számomat,hogy bármikor bármilyen baja van,csak hívjon.

• Nem tudom mi lenne velem nélküled.
• Ugyan Aty,én csak egy ember vagyok a sok közül.
• Egy igen kivételes ember.Nagyon megkedveltelek...

Mélyen egymás szemébe néztünk és már majdnem meg is csókolt,amikor megszólalt a telefonja.A volt barátnője kereste és csak sírt neki a telefonba.Ő azonnal letette és letiltotta a számát,hogy töbet ne is tudja hívni.Este kicsit elkeseredett voltam ez miatt,de aztán megbékéltem a gondolataimmal.Reggel kedvetlenül keltem,de apu mosolygós gofrija feldobta a hangulatom.Délután egyedül mentem fel az edzésre,ugyanis a csajok még elmentek vásárolni,de nekem most nem volt hozzá kedvem.Ma már valamivel Atynak is jobb kedve volt,aminek örültem.Az egész edzés jó hangulatban telt el,azonban a külön edzés elején láttam rajta,hogy valami baja van.

• Mi a baj?
• Semmi.Csak annyira elszomorít minden eddig történt dolog.
• Akarsz beszélni róla?
• Nincs kedved edzés után feljönni hozzám?Megihatnánk valamit,közben pedig beszélgethetnénk.
• De,szívesen.Előbb azonban telefonálok egyet.

Felhívtam Emilyt,hogy mondja azt ő és az anyukája anyunak,hogy ma náluk alszok.Cserébe megsüttetem nekik akedvenc sütijüket,az mindig beválik.Meg is ígérték,hogy íg lesz,úgyhogy letettem a telefont és elkezdtük az edzést.Egy kis vita alakult ki köztünk,ugyanis egy olyan mozdulatot akart belerakni a táncba,ami szerintem nem odaillő,ráadásul a koromhoz sem illő.Jó,ez tulzás,hiszen lassan 18 leszek,de akkor is.Ha ezt anyuék meglátnák,letépnék a fejemet.Mindenesetre most még nem egyeztünk meg,hogy marad-e vagy nem,majd ez holnap eldől.Gyorsan átöltöztünk és elindultunk Aty lakásához.Nagyon szépen be volt rendezve,olyan igazi férfias és táncoshoz illő.Mivel nem volt semmilyen ital nála,így leugrott a boltba és vett pár üveg vodkát meg bacardit,hozzá még egy-két jägermeistert és a többit,amire már nem emlékszem.Elsőnek csináltam két mojito,ami elég ütősre sikerült.Figyelmeztettem,hogy én rekord mennyiségüt tudok meginni belőle,de nem akarta elhinni.Egy papírra húzkodtuk az italok számát,ami szép lassan növekedett.Közben elmesélte nekem a volt bartnőjével történteket,meg azt,hogy ő belőle hogyan is lett táncos.A jó pár pohár mojito,jäger és sex on the bich után már benyomtunk egy jó pörgős számot és táncoltunk is.Aznap este egy új koreográfia született,amire a mai napig tisztán emlékszem.Hajnal fél kettő körül lehetett már,amikor mind a ketten részegek voltunk.Ő is és én is emlékszem a történtekre,csak éppen akkor nem voltunk magunknál.Egyszer az egyik ismerős számnál a fotelen ült,én pedig az ölébe másztam.Ott énekeltem neki,majd egyszer csak megcsókolt.Abból az egy csókból jó pár csók lett,majd felvett a kezébe és bementünk a hálóba.Életemben először szeretkeztem,de sosem bántam meg,hogy vele volt az első.Reggel arra keltem,hogy a konyhában sürgölődik.Mire nagyjából magamhoz tértem,behozta nekem a reggelit.

• Hm,ágyba kapom?
• Az ilyen gyönyörűséges hölgyek még szép,hogy ágyba kapják!
• Annyira szeretlek!

Lerakta az éjjeli szekrényre a tálcát és bebújt hozzám az ágyba.Reggeli után ittam egy jó erős kávét és bevettem egy fájdalom csillapítót.Együtt lezuhanyoztunk,majd felöltöztem és hazamentem,mert otthon már biztos vártak.A házunktól egy utcányira elköszöntünk,én pedig hazamentem.Hála istennek a szüleim elhitték,hogy Emilyéknél aludtam,így semmire sem gyanakodnak.Egész héten a szombat éjjel történtek jártak az eszemben és alig vártam,hogy újra láthassam Atyt.Azt hiszem,szerelmes lettem abba az emberbe,akibe sohasem akartam...

Egy élet fordulópontja 1/3.

...Nem tudom hány óra körül lehet,de valami azt súgja,hogy délelőtt van,mivel a nap már besüt az ablakomon.Lassan kikászálódtam az ágyból és bementem a fürdőbe megmosakodni.

• Kislányom,gyere,kész a reggeli!
• Mindjárt anyu!

Már délelőtt fél 11 volt,de én még mindig aludtam volna egy kicsit.Bekaptam a reggelit és beültem a facebook elé.Hála istennek még egy hónap hátra van a nyári szünetből,úgyhogy elég sokat facebookozhatok még.Lily pont fent volt chaten,így ráírtam.

• Pusszancs bébi!Tali délután?
• Csáóó!Persze!Parkban?
• Ott ám!Miujság amúgy?
• Képzeld!Alakul egy új tánccsoport itt az ifiházban!Nem jelentkezünk?
• Hát,felőlem megnézhetjük.Mikor lesz jelentkezés?
• Két nap múlva.
• Oké,akkor beírom a naptáramba.Most megyek,majd délután beszélünk!
• Puszi!

Érdekesnek tűnt a dolog,mivel már elég régen táncoltam.Délután a megbeszélt időben találkoztunk Lilyvel és elmesélte,hogy milyen tánc is ez,meg hogy ki a tanár,stb....Kiderült,hogy Hip Hop,amihez jól jöhet a balett tudásom.Bejártunk pár ékszeres meg ruhásboltot,aztán hazamentem.
Eljött a jelentkezés napja,én pedig szépen kicsíptem magam,nehogy rossz benyomást tegyek bárkire is.Délután 2-kor találkoztunk Lilyvel és még két barátnőmmel,Carlyval és Emilyvel.A teremben elég sokan voltak,de senkit sem ismertem.Bementünk és vártuk,hogy megjöjjön a tanár.Egyszer csak belépett az ajtón egy közepes magasságú,lazán öltözött férfi.Nem izgatott a dolog,de a lányok azonnal odavoltak érte.Leült egy bárszékre és levette a sapkáját.Elkezdett beszélni a Hip Hop-ról meg arról,hogy mikor tartaná az edzéseket.A végén úgy döntöttünk a lányokkal,hogy jelentkezünk.Kitöltöttük a papírokat,és közben láttam,hogy a tanár végig minket néz.Ekkor ránéztem és ő azonnal elkapta a fejét.Elég fura alaknak tűnt,de egyenlőre nem akarok róla véleményt alkotni.Az első edzésünk már holnap lesz és mindenkinek lehetőleg laza ruhát kell magával hoznia az edzésre.Ennek hallatán azonnal pánikrohamot kaptam és telefonáltam anyunak,hogy készítsen elő pénzt,mert sürgősen egy új pólót és nadrágot kell vennünk.Ahogy hazaértem,már indultunk is a boltba és vettünk nekem egy ülepes nadrágot és egy jó bő pólót.Este a neten Hip Hop videókat néztem és megpróbáltam megcsinálni pár mozdulatot,sikertelenül.Kicsit elszomorodtam,de majd talán edzésen megtanulom őket.Reggel korán keltem,ami nálam nagy csoda.Délelőtt egy tök jó könyvet olvastam,aminek már nem tudom a címét,délután pedig a naplómba írtam,mivel az tegnap elmaradt.
,,Kedves Naplóm!
Tegnap jelentkeztem egy tánccsoportba,aminek Vision a neve.A tanár elég furának tűnt,de a tánc nagyon tetszik és ő is nagyon jól táncol.Remélem,nekem is jól fog menni és azt is,hogy a tanár szimpi lesz.,,
Eltettem a titkos fiókomba a naplómat,majd felvettem az edzős ruhámat és elindultam.Útközben találkoztunk Lilyékkel és együtt mentünk az edzésre.Mi voltunk az elsők,így megmutattam nekik pár mozdultato,amit a videőkban láttam.Végre sikerült őket megcsinálni,aminek nagyon örültem.Ráadásul megérkezett az edző is és a tükörben mindent látott.

• Ezeket hol tanultad?
• Magamtól.
• Ügyes....nagyon ügyes.

Én csak néztem,magamban pedig büszke voltam.Lassan megjött mindenki,így elkezdhettük a táncot.Először be kellett mutatkoznunk,hogy az edző egy kicsit megismerjen minket.Nemsokára rám került a sor és fel kellett állnom.

• A nevem Alexandra Holloway,de mindenki csak Lexanak vagy Lexynek hív.
• Idevalósi vagy?
• Igen,itt lakok nem messze az ifiháztól.
• Hány éves vagy és táncoltál már?
• 17 és igen,már táncoltam.
• Micsodát?
• Balettet.

Erre mindenki el kezdett nevetni.Az edző csendre intette őket,amit én megköszöntem.

• Ha nem tudnátok,a balett az egyik alapja a Hip Hop-nak.Csak az tud jó Hip Hop-osá válni,aki balettezik.Köszönjük,leülhetsz Lexy.

Miután mindenki bemutatkozott,belekezdhettünk a táncba.Egyszer csak megkért a tanár,hogy menjek előre és mutassam meg azt a táncot,amit óra előtt táncoltam.Bennem egy pillanatra megállt az ütő és még mozdulni sem tudtam.Aztán végül összeszedtem magam és kiálltam előre.A tanár benyomott egy kis zenét,én pedig előadtam a táncot,amit tegnap tanultam.Mindenkinek tátva maradt a szája,persze én ettől elpirultam.Edzés után az edző,akinek végre megtudtam a nevét,na szóval az Aty,akinek a valódi neve Alex,megkért,hogy maradjak beszélgetni.Rábeszéltem Lilyt is,hogy maradjon.Leültünk a lejátszó mellé és elkezdtünk beszélgetni.

• Nos,Lexy,már most így első órán láttam,hogy benned megvan minden ahhoz,hogy nagy Hip Hop-os legyél.De inkább nem ragozom a dolgot,a lényegre térek.
• Oké...
• Szóval megszeretném kérdezni,hogy benne lennél-e egy duoban velem?
• Hát,nem tudom.
• Kérlek,tuti siker lenne.Edzések után tudnánk próbálni.
• Na jó,ha te úgy látod,akkor igen.
• Köszönöm!A többieknek már mondtam,de nektek is elmondom,hogy a következő edzés három nap múlva,azaz kedden lesz.Keddtől pedig már meglesznek a végleges edzési napok.
• Rendben.Akkor mehetünk?
• Persze!Sziasztok!

Mindenkinek azt mutattam,hogy nem érdekel a külön tánc,de igenis érdekelt.Az elkövetkező két napban semmi különöset nem csináltam.Csak gépeztem,olvastam,a naplómat írtam és a lányokkal lógtam.Kedd reggel energiával tele ébredtem,amit anyuék még furcsáltak is.Megreggeliztem,majd egész délelőtt csak azokat a különleges mozdulatokat gyakoroltam.3-kor elkezdtem készülődni,fél 4-kor pedig elindultam az edzésre.Útközben megint találkoztunk a csajokkal és együtt mentünk fel.Aty és még pár lány már ott voltak és a múltkori edzésen vett táncot gyakorolták.Amikor beléptem,láttam hogy egy kicsit elmosolyodott a tanár,így én is villantottam neki egy kis mosolyt.Utánunk nem sokkal megjöttek a többiek is és már el is kezdtük az edzést.Elég nehéz táncot vettünk,de a végére egész jól begyakoroltam.Fél 6-kor vége lett az edzésnek,mi pedig elkezdtük a külön táncot.Emily ott maradt megnézni,ráadásnak pedig kaptam még egy nézőt.Megérkezett Aty barátnője is,aki meg kell,hogy mondjam,nagyon ronda.Végignézték a táncot,és a végén meg is dicsérte a tehetségemet.Már most megutáltam a csajt,remélem nem sokat lesz itt.Megbeszéltük az Atyval,hogy pénteken és szombaton lesznek az edzések,így van megint három napunk addig.Este folyton a két táncot gyakoroltam,közben pedig csak az edzőre tudtam gondolni.Úgy néz ki,egyre jobban megkedvelem.Remélem,azért nem fogok beleszeretni.
Eltelt két nap és már megint itt az edzés napja.Rengeteget gyakoroltam a táncokat,hogy mindegyik tökéletesen menjen.Anyuval vetettem még két ruhaszettet táncra,így most nem a régit kell felvennem. amostani pólóm egy kicsit kivágottabb a nyakrésznél,megmondom őszintén,nem is tudom,hogy miért ezt választottam.Carlyékkal a megszokott időben találkoztunk és felmentünk az ifiházba.Már majdnem mindenki ott volt,és mikor beléptünk,hatalmas tapsvihar fogadott.Előző edzésnél Aty barátnője felvette a duonkat,amit már mindenkinek megmutatott.A többiek egyszerűen imádták a táncunkat és csak azt hajtogatták,hogy milyen ügyes vagyok.Eléggé tetszett ez a szituáció,mivel még soha semmiben sem dicsértek meg ennyire.Tánc közben folyamatosan engem bámult a tanár,ami egy kicsit már zavart.A végén meg is kérdeztem tőle,hogy miért néz ennyire,amire azt a választ kaptam,hogy a hibákat keresi.Elvileg azért,hogy a külön edzésen ezeket a hibákat kiküszöbölhessük.Fél 6-kor mindenki elment,most csak mi ketten maradtunk.Tartottunk egy kis szünetet,majd belekezdtünk a kő kemény munkába.Fél órája már csak egy emeléses mozdulaton dolgoztunk,ami sehogyan sem akart sikerülni.

• Hú,ez már nagyon fárasztó.
• Gyere,kitaláltam valamit.Ezt a lábad emeld meg Lexy.

Megemeltem,ő pedig úgy felkapott,hogy a  felsőmet is megmarkolta,ami lecsúszott a mellem alá.Még az volt a szerencsém,hogy mindig van rajtam melltartó.Persze ő élvezte az egészet és még a végén nevetett is egyet.

• Ne nevess,mert megütlek.
• Jajj,most megijedtem!
• Te!

Erre beleütöttem egyet a kezébe,ami tényleg fájt neki.Ezen meg én nevettem és lekisgyerekeztem.Persze ennek az lett a vége,hogy elkapott és úgy megcsikizett,hogy már a könnyeim is kifolytak.Nagyon élveztem ezt a különedzést,ráadásul mivel már sötét volt,Aty még haza is kísért.A kapuban elköszöntünk egymástól és egy búcsúölelést is kaptam.Persze ezt anyu az ablakból megfigyelte,bent pedig megkaptam a szokásos fejmosást.

• Ki volt az,akivel ott ölelkeztél?
• A tánctanár anya.
• Remélem nem tervez semmi komolyat veled kapcsolatban,már ha érted.
• Igen anya,értem és nem.Megnyugodhatsz.Miért jönnék össze egy nálam sokkal idősebbel?
• Sokkal idősebb?Csak 10 év!
• Az sok anya.Na mindegy,most felmegyek a szobámba.

Borzalmasan idegesítő tud néha az anyám lenni.Még hogy a tanár meg én!Lefekvés előtt még elégsokat gondolkodtam ezen a dolgon.Talán tényleg tetszem neki?Nem tudom,hogy igaz lehet-e anyu állítása,de erre csak a jövő tudja a választ...

Álomtábor 3/3.

Egész éjjel alig aludtam valamit,és reggel úgy nézhettem ki,mint egy élő halott. A lányok még javában aludtak,amikor elmentem lezuhanyozni. Éppen a zuhany alatt álltam,amikor észrevettem,hogy nem hoztam be magammal törölközőt. Kikiabáltam a lányoknak,hogy valaki adjon be nekem egyet. Amíg vártam,egy rossz mozdulattal belecsöppent a szemembe a hab és nem láttam semmit. Hála istennek valaki gyorsan benyújtott nekem egy törölközőt,de ahogy odanyúltam érte,eléggé megijedtem és elkezdtem sikoltozni. A kéz,ami benyúlt,egyik lányé sem volt. Gyorsan megtöröltem a szemem és megláttam,hogy Balázs az.
-    Hát te mit keresel itt? Már zuhanyozni sem hagyod az embert?
-    Bocsánat felség,csak jöttelek megnézni,hogy fent vagy-e.
-    Jól van,megbocsátok. Várj meg,mindjárt kész vagyok és akkor mehetünk is le.
Engedelmeskedett és megvárt. Mind a ketten az ,,I Love Hip Hop!,, feliratos pólónkat vettük fel,majd lementünk az egyik táncterembe még egy kicsit próbálni. A verseny most is délelőtt volt,így eléggé kellett igyekeznünk,hogy odaérjünk. Nagy meglepetésünkre kiderült,hogy Ramóna is jelentkezett egyénivel a versenyre. Először őket nézték meg az oktatók,és szerintem elég jó helyezést ér majd el. Nagyon megijedtem,amikor minket szólítottak a színpadra,de Balázs megfogta a kezem,és ez erőt adott. Hamar letudtuk az egészet és a végén hatalmas tapsot és éljenzést kaptunk. Sajnos ennek az eredményét is csak holnap tudjuk meg. Délután egy közös focit szerveztünk a parton. Holnap lesz az utolsó napunk itt a táborban,ezért már inkább a közösséggel és a szórakozással foglalkozunk,de azért a táncot sem hanyagoljuk nagyon. Remekül éreztük magunkat,mindenki elég sokat esett és a végére mi nyertünk 4:3-ra. Este Balázzsal és Andrissal meg még pár táborozóval bementünk az egyik táncterembe és egész éjjel ott szórakoztunk. Olyan éjjel fél tizenkettő körül Diniék is csatlakoztak hozzánk,így már elegen voltunk ahhoz,hogy felelsz vagy merszezhessünk. Egyszer csak rám került a sor és mivel mertem,Andris azt a feladatot adta,hogy sztriptízeljek. Én persze azonnal belementem,és egy kis tán közben elkezdtem levenni a pólómat. A fiúk persze azonnal fütyülgettek,én pedig tovább folytattam a műsort. A végén egy szál melltartóban és egy bugyiban álltam ott,ami Balázsnak és Andrisnak eléggé tetszett. Amikor észrevette Balázs,hogy Andris hogy néz rám,azonnal közbeszólt.
-    Hékás! Ő az én csajom,szóval csak nem bámulni.
-    Tesó,tudod hogy én soha semmi rosszat nem tennék. De azért egy kis bámulás még belefér.
-    Na gyere,most megkapod a magadét!
Leszorította a fejét és egy hatalmas kokit adott neki. Én visszabújtam a pólómba,de a sortot már nem volt kedvem felvenni. Amikor láttam,hogy csak azért sem hagyják abba a civakodást,odamentem és rájuk ültem. Erre azonnal mind a kettőjük könyörögni kezdett,hogy ne csináljam ezt,de én oda se figyeltem. Ám sajnos ez okozta a vesztemet,mert az egyik pillanatban elkapták a derekamat és elkezdtek csikizni.
-    Ne,csak ezt ne! Inkább meghalok!
Persze erre abbahagyták,mert megsajnáltak. Körülbelül hajnal fél ötig lehettünk fent,mert már csak arra emlékszem,hogy háromnegyed ötkor az ágyamban feküdtem és éppen elaludtam. Délelőtt tíz óra előtt senki sem kelt fel,és ekkor is már a többiek rángattak ki minket az ágyból. Elérkezett az utolsó nap és az eredményhirdetés. Azt már tudtuk,hogy a csoport 2. helyezett lett,de még az egyéni,a duo és az összesített eredményét nem tudjuk. Ha az egyénink és a duo is első helyezést kap,akkor megnyerjük az összesítettet,és vele együtt egy szép nagy kupát is. Ráadásul mi kapjuk meg az év legjobb tánccsoportja címet is.
-    Üdvözöljük Önöket hölgyeim és uraim! Eljött a várva várt pillanat,hogy kihirdessük az idei év legjobb tánccsapatát!
Az ütő is megállt bennünk egy pillanatra,aztán a zsűri elnöke tovább folytatta a beszédet.
-    Akkor először nézzük az egyéni táncok első helyezettjét! Ő nem más,mint……..mint Horváth Ramóna!
-    Ez az! Az egyéniben már taroltunk! Lássuk a duo-t!
-    Nos,most következzenek a duok! Ez a mezőny eléggé szoros volt,de a zsűri pontszámai alapján nagy fölénnyel nyert az első helyezett. Hát,lássuk kit rejt a boríték!
Balázzsal megfogtuk egymás kezét és félve vártuk a végeredményt.
-    Az első helyezett a Vision Várpalota duoja,Somogyi Alexandra és az edzője,Balázs!
Szorosan átöleltük egymást és csak sírtunk. Jó,mondjuk én jobban sírtam,de azért az ő szeméből is kiszökött pár könnycsepp. Az egész csapattal együtt felmentünk a színpadra és átvettük a kupát és az érmeket. Hatalmas megtiszteltetés volt ott állni,és átérezni azt,hogy mi vagyunk a legjobb táncosok. Délután még volt egy táncóránk,utána pedig mindenki ledőlt egy kicsit pihenni. Dini,Fanni,Ramóna és én Andris segítségével bementünk Balázs szobájába,hogy egy kicsit megvicceljük. Négy óra felé arra riadt fel mindenki,hogy az udvaron valaki iszonyatosan üvöltözik. Kinéztünk,és Balázs állt kint kislánynak kisminkelve.
-    Ki volt az? Ki tette ezt velem?
Persze mi elröhögtük magunkat,így rájött,hogy mi voltunk. Sajnálatunkra lent hagytuk a szobájában a sminkes cuccainkat,amivel felsietett hozzánk és a mi arcunkat is jól összekente vele. Este pedig az egész csapat beült a büfébe,Balázs pedig meghívott mindenkit egy körre. Lassacskán mindenki elment összepakolni és aludni,csak páran maradtunk ott iszogatni. Persze Balázs,Andris,Dini és én totál leittuk magunkat. Fanni és Ramóna nem tartottak velünk,mert nem érezték magukat jól és így inkább elmentek pihenni. Hajnalig csak táncolgattunk és történeteket meséltünk egymásnak,közben pedig mindenki egyre részegebb lett. Negyed három körül úgy döntöttünk,hogy elmegyünk aludni,mert már mindenki elég fáradt volt. Andris felkísérte Dinit a szobánkba,én pedig bementem Balázs szobájába,mert még egy kicsit dumálni akartunk. Lefeküdtünk az ágyára és úgy beszélgettünk.
-    Lexa,te szeretnéd,ha a kapcsolatunkat folytatnánk otthon is?
-    Persze,hogy szeretném! Miért kérdezed?
-    Csak mert előfordulhat,hogy sokan nem nézik majd jó szemmel azt,hogy mi együtt vagyunk.
-    Mit foglalkozol velük? Én szeretlek téged és ezen kívül semmi más nem érdekel!
Mélyen belenézett a szemembe,majd megcsókolt. Abból az egy csókból sok csók lett,majd a sok csók közben elkezdte lehúzni rólam a pólómat. Egyáltalán nem ellenkeztem,hiszen az utolsó együtt töltött napunk a táborban,és ezt mind a ketten felejthetetlenné szeretnénk tenni. Végre megtörtént,aminek előbb-utóbb meg kellett volna,és én iszonyatosan boldog voltam. Álmomban sem mertem arra gondolni,hogy én valaha is egyáltalán közelebbi kapcsolatba kerülök a Balázzsal,most pedig itt fekszem vele egy ágyban és a barátnője vagyok. Reggel korán kellett kelnünk,hogy a bőröndjeinket összepakolhassuk. Halkan beosontam a szobánkba,de a lányok már fent voltak és kérdőre vontak.
-    Hát te hol voltál?
-    Az éjjel nem akartalak felébreszteni titeket,ezért Balázzsal aludtam.
-    Barátosném,én nem hinném,hogy ti olyan sokat aludtatok volna!
-    Na de Dini!
-    Mi a baj? Én sem aludtam sokat az Andris miatt!
-    Micsoda? Te és az Andris kavartatok az éjjel?
-    Mert mintha te nem kavartál volna a Balázzsal!
-    Hát,ez igaz.
Mind a négyen hatalmas nevetésben törtünk ki. Elég hamar összepakoltunk,így még maradt egy kis időnk indulásig. Megkértem Balázst,hogy még sétáljunk egyet a parton,amíg nem jön a busz. Háromnegyed tizenegyre ott volt a busz értünk,és körülbelül negyed óra múlva már mindenki fent ült. Szomorúan néztünk ki az ablakon,véleményem szerint mindenkinek hiányozni fog ez a hely. A haza utat vidáman töltöttük,én elénekeltem pár híresebb angol számot,a csajok meg táncoltak rá. Lassacskán megérkeztünk az edzőterem elé és a buszon már csak a mi csoportunk maradt. Mindenki leszállt a buszról és még egy utolsó búcsút vettünk egymástól.
-    Hát örülök gyerekek,hogy ennyien eljöttetek a táborba,jövő héten ugyan itt találkozunk edzésen,addig is jó pihenést mindenkinek!
Már majdnem elindultam hazafelé,amikor mögém lépett.
-    Tőlem már el se köszönsz?
-    Annyira el voltál foglalva a többiekkel,hogy gondoltam,rám már nem is jut időd.
-    Dehogyis nem! Gyere ide!
Szorosan átölelt,én pedig adtam egy puszit a szájára. Még egy búcsúcsókot adtunk egymásnak,aztán a csajokkal elindultunk hazafelé.
-    Jövő héten edzésen találkozunk! Szeretlek!
-    Én is szeretlek!
Jövő héten újra találkozunk,de akkor már más lesz minden.....

-VÉGE-

Álomtábor 2/3.

Délelőtt még volt egy gyors tájékoztató a napok beosztásáról,majd délután megint egy hosszadalmas táncórát kellett átélnünk. Szegény Andris is eléggé lefáradt a végére,de úgy összességében jó volt. Este megint mindenki kiült a nagyszínpadhoz,és a bátrabbak bemutathatták az új koreográfiáikat. Ma este nem volt kedvünk a lányokkal táncolnunk,így kihagytuk. Már éppen zuhanyoztam,amikor hallottam,hogy valaki kintről a nevemet kiabálja. Felkaptam magamra egy törülközőt és kinéztem. Balázs volt az,és mikor meglátott,egy kicsit felkacagott.
-    Te meg mit ordibálsz itt nekem késő este?
-    Csak ki akartalak hívni egy kicsit. Te vagy a legjobb fej a csajok közül,én pedig unatkozok.
-    Te szegény,mindjárt megsajnállak! Gyorsan felkapok valamit magamra és lemegyek.
-    Istennek legyen hála!
Magamra kaptam a ,,You betta Redneckognize!,, feliratos pólómat,egy farmer sortot és már lent is voltam. Úgy döntöttünk,hogy kimegyünk a vízpartra beszélgetni. Már vagy másfél órája ücsöröghettünk ott,amikor annyira megnevettetett,hogy elkezdett fájni a hasam és felpattantam.
-    Ne,ez fáj! Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?
-    Nem tudom,de hát én ilyen vagyok.
-    Ez annyira vicces!
Ő is felállt mellém,majd egy hirtelen mozdulattal fölkapott és elkezdett pörgetni. Én meg csak nevettem,mivel eléggé csikis vagyok deréktájban. Ezután elfutottunk a nagyszínpadhoz,ahol egy kicsit táncikáltunk. Még sohasem duoztam vele,és meg kell mondanom,hogy csodálatos volt. Egyszer csak közelebb lépett hozzám és a fejét az én fejemhez dugta. Azonnal megállt bennem az ütő,mert már azt hittem,hogy megcsókol. Sajnos nem így lett,de egy puszit kaptam az arcomra. Már elég késő lehetett,amikor még bementünk egy üdítőért a büfébe,majd mindketten elmentünk lefeküdni.
-    Hát akkor majd holnap látjuk egymást!
-    Igen. Jóéjt Balázs!
-    Jóéjszakát!
Annyira vágytam a csókjára,mint még soha. Lefeküdtem az ágyamba és csak rá tudtam gondolni. Reggel hamar felébredtem,és azonnal lesiettem az udvarra. Páran már lent ücsörögtek és reggeliztek,de őt még nem láttam. Odamentem Andrishoz,hogy megkérdezzem,hol van,de ő sem tudta. Hamarosan megérkezett,és kiderült,hogy a parton melegített be egy kicsit. Azt mondja,minden reggel szokott,de eddig sosem csinálta. Délelőtt minden csoport a saját edzőjével gyakorolt,mert holnap lesz a csoportos amatőr táncverseny. Elég sokat gyakoroltunk,és úgy érzem,nagyon jók leszünk. Délután egy kis szabad foglalkozás volt,és úgy döntöttünk,hogy kimegyünk fürdeni egyet. Mindenki felkapta a ruhája alá a bikinijét és kifutottunk a partra. Pár csónak is volt a móló résznél,amit Fanniékkal azonnal lefoglaltunk. Én eveztem,mivel a többieknek fogalmuk sem volt arról,hogy ezt hogyan kell csinálni. Befelé menet egyszer csak megjelent mellettünk Balázsék csónakja is,akik megpróbáltak minket feldönteni. Az egyik evezőt Ramónára bíztam,majd felálltam és a másikkal az ő csónakjukat kezdtem el löködni. Eléggé kilátástalan volt a helyzetük,így Balázs felállt,megragadta az evezőt a kezemmel együtt és belerántott a vízbe. Ő is beleesett,szóval nem csak én lettem csurom vizes.
-    Háh,a fagyi visszanyal!
-    Hogy lehetsz ilyen gerjesztő?
-    Micsoda? Miről beszélsz Balázs?
Értetlenül néztem,de mire feleszmélhettem volna,már a karjaiban voltam és éppen készült megcsókolni. Azt sem tudtam.,hogy mit csináljak,így hagytam magam. Végre megtörtént az első csók! A csók,amire már vagy egy éve várok. A parton mindenki sikongatott ennek láttán,Diniék pedig Andrisékkal együtt beugrottak hozzánk a vízbe. Sokáig csókolózhattunk,de azt nem tudom meddig,mert arra eszméltem fel,hogy valaki telibe burított vízzel. Teljesen máshol jártak a gondolataim,egyszerűen nem tudtam gondolkodni. A felhők között éreztem magam,és megszólalni sem tudtam. Még egy ideig ott szórakoztunk,majd kitoltuk a csónakokat a partra. Este tábor tűzet raktunk a színpad közelében és ott szárítkoztunk. Én hozzábújtam Balázshoz,és elkezdtem egy szerelmes dalt énekelni. Mindenki figyelmesen hallgatott és csak nézte,ahogy a tűz egyre jobban ég. Este a szobánk előtt adtam egy búcsúcsókot Balázsnak,de most már nem az arcára. Borzalmasan boldog voltam,és úgy éreztem,hogy most élem életem legszebb napjait. Lefekvés előtt a lányok még az előző estéről kérdezősködtek,aztán elaludtunk. Reggel a bömbölő zenére keltünk,és azt sem tudtuk,hogy hirtelen hol vagyunk. Lent már nagyban készültek a versenyre,sokan a színpadon próbáltak. Felvettem a fellépős ruhámat,majd lementem reggelizni. A büfében mindenki engem figyelt,aminek az okára nem tudtam rájönni. Egészen addig,amíg valaki meg nem jelent egy hatalmas nagy csokor rózsával,aminek a tetején egy aranyos kis maci ült. Azonnal elsírtam magam a gyönyörtől,majd odaszaladtam megölelni. Már a negyedik nap van és úgy érzem,mintha már csak pár óránk lenne a hazamenetelig. Pár óra múlva elkezdődött a verseny,mi pedig majd halálra izgultuk magunkat. Remekül teljesítettünk,de az eredményt csak délután tudjuk meg. Ebédkor hatalmas kajacsata tört ki a büfében,és ezt kihasználva Balázzsal kifutottunk az udvarra,hogy egy picit egyedül lehessünk. Bújócskát játszottunk,mint a kis óvodások. Nagyon élveztem,ugyanis alig tudott megtalálni. A csúszda belsejébe bújtam el,így beletelhetett neki fél órába is,mire megtalált. Délután végre sor került az eredményhirdetésre,és másodikak lettünk a csoportosban. Holnap lesz az egyéni és a páros,így Balázzsal arra gondoltunk,hogy indulunk a párosban. Egész este ezt gyakoroltuk,de nem nagyon akart összejönni. Már hajnal fél egy körül járhatott,amikor Dini kijött megkérdezni,hogy nem megyünk-e be aludni.
-    Ezt muszáj lesz befejeznünk,úgyhogy nem. A lányokkal nyugodtan aludjatok,mi még itt leszünk egy ideig. Ez így is lett,ugyanis már lehetett hajnal három óra,amire végre befejeztük a táncot. Nagyon izgulok és remélem,kifogástalanok leszünk a színpadon….

Álomtábor 1/3.

...Somogyi Alexandra vagyok,egy átlagos,tizennégy éves lány. A szüleimmel együtt Magyarország egy kisebb városában élünk,úgy,mint a többi hétköznapi ember. Éppen a ballagásomra készülődök,amit holnap tartanak a suliban. Ma este a bankett lesz,amire kötelező elmennem. Felvettem a gyönyörű estélyi ruhámat és anyu levitt engem a kocsival.
-                            Jajj,csak hogy végre itt vagy Lexa! Fél órája várok már rád,hogy elmesélhessek egy csodálatos hírt!
-                            Na és mi az,Dini?
-                            Képzeld,az Balázs szervez nyárra nekünk egy tánctábort! Ugye te is jössz?
-                            Egyáltalán hol lesz?
-                            Balatonkenesén. Kérlek,gyere el velem!
-                            Még nem tudom. Ezt át kell gondolnom.
-                            Nincs ezen mit gondolkodni! Hat nap csak vele! Ez volt az álmod.
-                            Most az egyszer igazad van. Akár már most elkezdhetsz bepakolni a bőröndödbe,mert megyünk életünk legszebb táborába!
-                            Köszönöm!
Bementünk a suli tornatermébe,és elkezdődött a buli. Körülbelül este nyolcig maradhattunk ott,aztán lerendeltem értünk anyut. Otthon elújságoltam nekik a nagy hírt,és ők hála istennek beleegyeztek. Másnap reggel korán keltem,hogy még legyen időm elmenni a sminkeshez és a fodrászhoz. Már mindennel kész voltunk,így elindultunk a suliba. Minden családtagom összegyűlt a ballagásomra,és délután egy közös ebédre is összeültünk. Dinivel megbeszéltem telefonon,hogy mehetek a táborba,úgyhogy a pénzt már szombaton bevihetjük az edzőnek. Hamar eljött a szombat,és mint mindig,a megszokott helyen találkoztunk a csajokkal.
-    Hello Dini! Szia Emma!
-    Szia!
-    Na Emma,te is jössz a táborba?
-    Bocsi lányok,de én nem tudok. Pont akkor megyünk a szüleimmel nyaralni. Sajnos most nem tudok veletek tartani.
-    Semmi baj. Majd jössz jövőre!
Bementünk a terembe,és már majdnem mindenki megérkezett a csapatból. Pár perc múlva az edző is megjött és elkezdtük az edzést.
-    Nos,így első körben,ki tudja már,hogy jön-e a táborba?
-    Dini és én megyünk!
-    Remek! Még valaki? Fanni,Ramóna?
-    Ránk is számíthatsz!
-    Jó! Minél többen jöttök,annál jobb lesz a hangulat!
Ahogy a napok,egyre többen jelentkeztek a táborba. Kiderült,hogy a helyszín megváltozott,és Balatonlellén lesz a tábor. Otthon a szekrényem mélyéről már elővettem a bőröndömet és a kedvenc sporttáskámat. Egy naptáron számláltam a napokat,és végre eljött az indulás előtti nap. Pont edzésünk volt,így még gyakorolhattunk. Ugyanis lesznek egyéni és csoportos versenyek is és különféle rendezvények,amire kellenek a koreográfiák.
-    Akkor holnap 7:00-kor pontosan itt találkozunk. Senki se késsen!
Fanniékkal délután még elugrottunk pár új rucit venni,majd este összepakoltam a bőröndömbe. Mikor kész lettem,eldőltem az ágyamon és csak álmodoztam. Úgy tűnik,teljesen belezúgtam a tánctanáromba.
Reggel korán keltem,hogy minél csinosabb lehessek. Kivasaltam a hajam,kisminkeltem magam és fölvettem egy kényelmes sortot és egy pólót. Anyu készített nekem reggelit és az napra rakott oda nekem pár szendvicset meg rágcsálnivalót. Költő pénzt is kaptam,hogyha valami megtetszik,azt megvehessem. Kocsival elmentünk az edzőterem elé és ott vártuk a többiek érkezését.
-    Anya,most már elmehettek! Már vannak itt páran,úgyhogy nem vagyok egyedül!
-    Jól van,de nagyon vigyázz magadra kislányom! Ugye tudod,hogy ezalatt még mire gondolok?
-    Igen,tudom. Mindenre figyelek és vigyázok! Sziasztok!
Végre elmentek. Lassan megérkezett mindenki és a busz is megjött. Balázs felolvasta a névsort,majd elindultunk. A buszon bekapcsolta a sofőr a lejátszót,és sokan erre táncoltunk. Mi hátul még énekeltünk is,ami az elől ülőknek eléggé tetszett. Két órás volt az út,de elég jól elmulattuk. 9-kor már a tábor kapujánál voltunk. Mindenki hamar leszállt és egyből a kerítéshez futott. Gyönyörű helyen voltunk,ráadásul rajtunk kívül még rengetegen jöttek a táborba. Bementünk és mindenki kedve szerint választhatott szobát magának. Egy szobában négyen aludtunk,így Fanni,Ramóna,Dini és én egy szobába kerültünk.
-    Ha kipakoltatok,mindenki jöjjön ki a partra,mert elkezdjük a megnyitót.
Gyorsan leraktuk a bőröndjeinket és kiszaladtunk. Már majdnem mindenki ott ült,és a tanárokat figyelték. Az oktatóknak több,minta felét nem is ismertem,de röviden bemutatkoztak és elég szimpatikusak voltak. Az első napon Balázs fog nekünk táncot tanítani,majd estefelé összegyűlünk a szabadtéri színpadnál egy kisebb táncbemutatóra. A táncóra csodálatos volt,Balázs úgy mozgott,hogy majdnem elájultam. Remekül lefárasztott minket,így estére alig maradt erőnk. Ahogy kérték,kimentünk a nagyszínpadhoz. Először az oktatók táncoltak egy kicsit,majd a bátrabbak is megmutathatták tánctudásukat.
-    Nos,nincs is több bátor jelentkező? Hát mi lesz így az elkövetkezendő öt napban?
-    Mi megpróbálnánk!
-    Lexa,maradj csöndben! Nee!
-    Á,újabb hölgyek a Visionból! Úgy látom,ők az elsők Balázs csoportjából!
-    Gyertek,jók leszünk!
Nagy nehezen kirángattam a színpadra a csajokat,és vártuk a zenét. Láttam az edzőnk tekintetén,hogy kíváncsi ránk,én pedig ettől megijedtem. Egy pillanatra azt sem tudtam,hogy hol vagyok,de hirtelen feleszméltem és belekezdtünk a táncba. Nagyon élveztem és kiválóak voltunk. Mindenki állva tapsolt nekünk és az oktatók is hangosan tapsoltak. A bemutatók után mindenkit elküldtek aludni,de mi nem voltunk fáradtak. Gyors lefürödtünk a lányokkal,én felvettem egy kis sortot és egy sportmelltartót és bementünk a büféhez. Balázs és Andris,az egyik oktató ott ültek az egyik asztalnál. Láttam,hogy elég furcsán néznek,és féltem is egy kicsit.
-    Hát ti mit kerestek itt?
-    Nem tudunk elaludni és gondoltuk,hogy lejövünk egy kicsit.
-    Na jó,de ne maradjatok sokáig!
Hát abból a nem sokáigból hajnal két óra lett. Balázs és Andris részegen ott táncoltak,Tomi pedig az egészet felvette videóra. A végén már én is beálltam hozzájuk,a lányok pedig elmentek lefeküdni. Hajnal fél négykor már mi is elkezdtünk a hálószobáink felé botorkálni. A fiúk elkísértek a szobámig,majd mindkettőjüktől kaptam egy jóéjt puszit. Azt hittem,hogy ott helyben meghalok. Andris puszija annyira nem izgatott,de Balázsé annál inkább. Azóta,hogy tavasszal szakított a barátnőjével,sokkal kedvesebb és jobban figyel ránk. Kezdem úgy érezni,hogy talán lehet nála esélyem. Még egy fél órát ezen töprengtem,majd elaludtam. Reggel eléggé nehézkesen keltem ki az ágyból,de muszáj volt,mert már mindenki az ajtóban ácsorgott. Nem tudtam,hogy mit nézhetnek annyira,így hát én is odaálltam közéjük. A fiúk lent az udvaron egy slaggal hatalmas sártengert csináltak és abban hemperegtek. Ahogy néztem,elég mulisnak tűnt,így én is lementem.
-    Nézzétek,arra a csajra ráférne egy kis kosz!
Amikor ezt meghallottam,elkezdtem sikítozni és futni,de hiába. Vagy hárman felkaptak és beledobtak a sárba. Nem nézhettem tétlenül,hogy Balázs és Tomi még kint ácsorognak és nem sárosak. A többiekkel odaszaladtam és berángattuk őket is a dagonyába. Mindenki hatalmasat nevetett,én pedig egy mozdulattal összemaszatoltam Balázs arcát. Ő megragadta a kezem és magára rántott. Megfordult egyszer,és a hátam most már még jobban koszos volt. Csak egy pillanatra egymás szemébe néztünk,majd tovább folytatódott az áldozatok begyűjtése…

Egy csodálatos utazás 3/3.

-           Hidd el,hogy fogok.
Elég hamar elaludtam. Reggel boldogsággal tele ébredtem fel. Az édesapám hagyott nekem egy levelet az éjjeli szekrényemen.
,, Kedves Lányom!
Nekem vissza kellett utaznom Európába,de neked nagyon jó nyaralást kívánok! Hallottam,hogy lesz egy táncbajnokság
is,úgyhogy ahhoz sok sikert kívánok! Érezd jól magad,és gratulálok ahhoz is,hogy összejöttetek Alex-el. Remek ember és megérdemel téged. Még egyszer jó nyaralást és otthon találkozunk!,,
Kicsit meghatódtam. Nagyon örültem annak,hogy elfogadja a kapcsolatunkat. Nemsokára Alex is felébredt,és együtt lementünk reggelizni. Már mindenki várt ránk,és csak a versenyről kérdezősködtek.
-           Mindenkinek köszönöm,hogy ennyire rám erőszakoltátok ezt a versenyt. Nélkületek nem tudtam volna legyőzni a félelmeimet és ezért hálás vagyok!
-           Nagyon ügyes voltál! Végig neked szurkoltunk. Na és mikor gyakorolunk a tánc bajnokságra? Az is itt van három nap múlva.
-           Tényleg a tánc! Na jó gyerekek,akkor ma egész délután edzünk!
-           Ne legyél ennyire szigorú velük! Ma én hozom a döntéseket! Délután 3 óra hossza edzés,utána pedig mindenkit meghívunk egy fagyira! Ja és kimegyünk a mólóra bulizni.
-           Ez az!
-           Na látod Alex,így kell ezt csinálni. Hidd el,keményen fognak edzeni.
-           Neked elhiszem.
Minden csókját irtózatosan élvezem.
-           Na,akkor induljunk is el a táncterembe!
Tényleg keményen dolgoztak a többiek edzésen. Úgy látszik,mindig beválnak a módszereim. Edzés után mindenki átöltözött és lementünk a mólóra bulizni egyet. Alex-el közösen mindenkinek vettünk fagyit,utána pedig leültünk egy helyre,ahonnan láthattuk a táncosokat. Rose-nak nem volt kedve bulizni,így ő visszament a hotelba. Egy idő után mi is annyira kedvet kaptunk a tánchoz,hogy beálltunk a többiek közé. Egész este kint mulattunk,majd olyan hajnal fél 1 körül visszamentünk aludni. Szerintem mindenki hamar elaludt,csak mi maradtunk fent hajnal 3-ig. Egész nap edzeni voltunk a táncteremben,mivel a következő nap már verseny. Kiválóan teljesített mindenki,és végre sikerült összeraknunk tökéletesre a műsort.
-            Ezzel biztosan aratni fogunk! Természetesen mindezt kinek másnak köszönhetnénk,mint Alex-nek.
-            Na azért ne túlozzunk! Ebből a táncból semmi sem lenne,ha ti nem lennétek. Köszönöm a sok fáradozást,de most mindenki menjen el pihenni,mert holnap húzós napunk lesz!
Este egy kicsit megijedtem,mivel nagyon fájt a hátam. Sosem szokott fájni,főleg nem ennyire. Bevettem rá két fájdalomcsillapítót,és még be is kentük,de semmi változás nem történt. Alex is kezdett kétségbe esni,mivel nem hiányozhatok a táncból. Hajnalban már olyan fájdalmaim voltak,hogy orvost kellett hívni hozzám. Az orvos megállapította,hogy túlságosan megterheltem magam és egy ideg is becsípődött. Sírtam a szomorúságtól,hiszen én táncolni akartam,de így nem lehet. Egész nap nem kelhettem ki az ágyból,de délutánra erőt vettem magamon és lesétáltam a többiekhez.
-           Ti meg mit csináltok?
-           Próbáljuk megcsinálni a táncot nélküled.
-           Nem! Benne leszek és nem érdekel ez a hátfájás sem! Nem fogok most meghátrálni és mindenkivel kiszúrni!
-           Mozgásképtelen vagy. Mégis így hogy akarsz táncolni?
-           Nem tudom! De majd valahogyan megoldom. Csak annyit kérnék,hogy vedd elő a ruhámat és segíts feladni. A többi menni fog.
Felvett a karjaiba és felcipelt a szobámba. A szekrényből előkereste a versenyruhámat és nagy nehezen segített feladni rám. Mivel sétálni is alig tudtam,így hívott egy taxit,ami kivitt a helyszínre. Nagyon sokan gyűltek össze a versenyre,és valószínűleg elég erős mezőnnyel nézünk szembe. Lassan ők is kiértek a helyszínre és együtt mentünk be az öltözőbe. Ők ott vették át a ruhájukat,én pedig addig kimentem a dühöngőbe. A verseny pontban 18:00-kor kezdődött el,és szerencsénkre eléggé a végére kerültünk. Mindenkinek folyamatosan a tánc járt a fejében és egy pillanatra sem gondoltunk másra. Már a verseny vége felé jártunk,amikor minket szólítottak. Nagyon izgultunk,én pedig csak abba reménykedtem,hogy végig tudom táncolni.
-           Most pedig következik a Vision tánccsoport! Sok szerencsét nekik!
-           Mindent bele gyerekek!
A tánc elején azt hittem,hogy összeesem,de erőt vettem magamon és folytattam. Sikeresen és hiba nélkül be tudtuk fejezni,de ahogy vége lett a táncnak,én összeestem.
-           Alex! Nem tudok lábra állni! Nem bírok!
Kétségbeesve futott oda hozzám. Felkapott a karjaiba és bevitt az öltözőbe. Lefektetett a padra és masszírozni kezdte a hátamat.
-           Kérlek,az eredményhirdetésig bírd ki. Bent leszek veled addig,de muszáj lesz kijönnöd. Utána esküszöm három napig feküdhetsz és csak pihenhetsz.
-           Jó,megpróbálok.
A masszázs tényleg segített,ugyanis már nem fájt annyira a hátam. Megkapaszkodtam Alex nyakában és úgy mentünk ki az eredményhirdetésre. Mindenki izgatott volt a végeredmény miatt. Csak remélni tudtuk,hogy elsők lettünk.
-           Most pedig következzen a végeredmény! Minden csapat jól szerepelt,de csak egy nyerheti meg a versenyt. Itt a kezemben a végleges eredmény. Nézzük,vajon ki nyert ma?
-           Az sem lesz baj,ha nem nyerünk. Én tudom,hogy kiválóak voltatok ma! Köszönök mindent nektek!
-           És a nyertes csapat………
-           Úristen,mondja már ki!
-           A nyertes a Vision táncsapat!
-           Nem hiszem el! Nyertünk! Istennő vagy Kat!
Felkapott és megcsókolt. Sohasem láttam még ilyen boldognak. Megnyertük a világbajnokság úszó ágát is,és megnyertük a táncbajnokságot is. Mindenki csak kiabált és volt,aki már sírt is a boldogságtól. Alex átvette a kupát,majd megkérték,hogy szóljon pár szót.
-           Hát elsősorban köszönöm a zsűrinek és köszönöm a csapatomnak,hogy megnyertük ezt a versenyt! Másrészről köszönöm ennek a csodálatos lánynak,hogy győzelemre vitte a csapatot. Úgy jött el a versenyre,hogy mozognia sem szabadott volna. De ő mégis itt volt,és küzdött az egész csapatért. Igazából ő érdemli meg a kupát,mert nélküle most nem állhatnánk itt. Egy nagy tapsot kérnék Katherina Holloway-nak! És persze az egész csapatomnak is egy hatalmas tapsot kérnék!
-           Köszönöm,hogy ezt mondtad!
-           Tudod,hogy én mindig csak az igazat mondom.
Azt hittem,helyben meghalok a gyönyörtől. Mintha csak egy tündérmesébe csöppentem volna,és sosem ébrednék fel. A verseny után boldogan mentünk vissza a hotelba. Útközben megálltunk,mert Alex vett nekem egy lufit és egyet telefonálni is akart. Amikor visszaértünk,mindenki fáradtan vonult vissza a szobájába,engem pedig úgy cipelt fel,mert már járni sem tudtam. Hatalmas meglepetésben volt részem odafent. A szobám tele volt rózsákkal,a szekrények,az ágy,minden.
-           Szóval ezért telefonáltál! Annyira édes vagy!
-           Érted mindent!
Lerakott az ágyba és megmasszírozta a hátam. Egy idő múlva azt vettem észre,hogy megint a nyakamat  csókolgatja. Szembe fordultam fele,és megcsókoltam. Elkezdtem felhúzni a pólóját,mire ő egy könnyed mozdulattal lekapta magáról. Neki már nehezebb volt az én pólómat levenni,de megbirkózott a feladattal. Szépen lassan minden ruhadarabtól megszabadultunk,és egy szenvedélyes éjszakát töltöttünk együtt. Reggel boldogsággal tele ébredtem fel. Ő már rég fent volt és a reggelit is felhozta nekem.
-           Jó reggelt hétalvó! Megjött a reggeli.
-           Jó reggelt! Remélem,a falakon nem hallatszódnak át annyira a hangok.
-           Ha meg igen,akkor mi van? Mindenki tudja már,hogy milyen egy szeretkezés.
-           Na de Alex!
Odabújt hozzám és megcsókolt. Legszívesebben egész nap az ágyban feküdtem volna vele,de nem lehetett. A többiekre is kell figyelnie valakinek. Az esti masszázs elég jól hatott,ugyanis már ki tudtam kelni az ágyból. Igaz,hogy csak nehézkesen tudtam lemenni a földszintre,de megoldottam. Emma és Lis elég furán néztek rám,de a többiek vidáman ültek még a reggeli fölött. Én beültem Emma-ék mellé,mert gondolataim szerint kérdezősködni akartak.
-           Látom,éjszaka javult a hátad.
-           Talán a lökések segítettek neki.
-           Na de Lis!
-           Mit csináljak? Mindent lehetett hallani. Szerintem még a folyosó végén is hallották.
-           Hát ez jó!
Mind a hárman hangos nevetésbe kezdtünk. Alex egy pillanatra rám nézett,és szerintem a mosolyomból rá is jött a témára.
-           Na,és milyen az ágyban?
-           Csodálatos! Jobbat nem kívánhattam volna elsőnek!
-           És mekkora neki?
-           Ez egy eléggé intim kérdés! De neked válaszolok rá Emma. Jó nagy!
-           Ez komoly?
-           A legkomolyabb.
Most már olyan hangosan nevettünk,hogy mindenki minket figyelt. Szerintem Alex is vette az adást,mert ő is elkezdett nevetni. Egy huncut kacsintással ment elkérni a reggelijét. A többiek ebből semmit nem értettek,de talán az eszesebbek rájöttek a dologra. Mindenesetre Rose biztos,mert sápadt fejjel felrohant a szobájába. Alex elmondta,hogy már csak egy éjszakát töltünk itt,és hazamegyünk. Kicsit letörtek voltunk,hiszen nagyon szép város Rio de Janeiro. Felmentünk a szobánkba és összepakoltunk a bőröndjeinkbe. Délután összeültünk a társalgóba,hogy felidézzük az itt töltött legjobb pillanatainkat. A legtöbb embernek a mólós mulatozás és a táncverseny volt a legjobb pillanata.
-           Elisabeth,Emma,Katherina,nektek mi volt?
-           Nekem a világbajnokság elődöntője,és a legjobb a tegnap éjszaka.
-           Öhmmm…oké. Neked Emma?
-           Hát elsősorban a táncverseny. Ezen kívül még a legjobb a tegnap éjszaka.
-           Húha,hát jó. Na,Kat,és neked?
-           Elsősorban az,hogy láthattam apukámat. Persze ezen kívül az,hogy megnyertem a világbajnokságot és megnyertük a táncbajnokságot. De a legeslegjobb az, hogy megismertelek. Ja,és a tegnap éjszaka.
-           Na jó,ez tabutéma. Hát én nekem ezeken kívül semmi más nincs. Mindent összefoglaltatok. Köszönöm nektek ezeket a csodás napokat és persze az edzést folytatjuk Európában!
Este teljes csönd volt a folyosón. Az utolsó este kedvéért megismételtük a tegnap éjjel történteket,majd kora reggel elmentünk zuhanyozni. A hotel előtt már várt ránk egy busz,ami kivitt minket a repülőtérre. Nagy meglepetésünkre eljött hozzánk Alex két legjobb barátja,hogy körül nézzenek. Két napot voltak itt Rio-ban,és ők is most mennek haza. A jegyek átvételekor Alex-el egymásra néztünk,majd a barátai után kiabált.
-           Várjatok! Megkérnélek titeket valami nagyon fontosra.
-           Neked bármit barátom.
-           Kérlek,vigyázzatok rájuk a gépen és a repülőtéren. Egy busz fog várni rátok a reptér előtt,ami hazavisz titeket. Itt egy névjegy,ha ezt felmutatod a sofőrnek,akkor elvisz titeket.
-           Szóval maradsz. Hazajöttök még talán?
-           Biztosan haza fogunk. De még nem jött el az ideje. Jó utat kívánunk és vigyázzatok magatokra!
-           Ti is testvér! Jó szórakozást!
Elköszöntem mindenkitől,majd felszálltak a repülőre. Úgy döntöttünk,hogy elmegyünk egy másik szállodába addig,amíg nem találunk egy házat. Pár nap alatt a város központjában találtunk is egy házat,amit meg is vettünk. Azóta itt lakunk és már a kezemet is megkérte.
… Úgy döntöttünk,hogy itt tartjuk meg az esküvőt,és csak utána költözünk haza. Persze mindenkit meghívunk a családból,és szállást is biztosítunk nektek. Ennyi lenne hát a nagy történet,remélem tetszett. Majd még írok,de most egy fontos dolgot kell elintéznünk.,,
Sokszor puszillak anya!

Katherina

Egy csodálatos utazás 2/3.

-           Büszke vagyok rád! Nagyon jó voltál! Elisabeth,ha megnyered ezt a kört,akkor biztosan bejutunk a döntőbe. Hajrá,gyerünk!
Alex már nagyon izgult. Fel-le sétálgatott és oda se mert nézni. Én ott álltam a lányok mellett,hogy bíztassam őket. A bíró megint jelzett a rajthoz állás miatt. Lis felállt és magabiztosan nekiindult. A többiek elég gyorsak voltak,de ő olyan volt,mintha az életéért küzdene. A fordulónál nagyon izgultam,de remekül vette az akadályt.
-           Gyerünk Lis! Sikerülni fog!
Erre mintha elkezdték volna üldözni,hirtelen begyorsított,és mindenkit megelőzött. A külföldi edző is csak kerek szemekkel nézett.  Az utolsó 20 méter necces volt,de sikerült.
-           Az első helyezett Elisabeth Lutz!
-           Nyertünk! El se hiszem,nyertünk!
Mint az őrült,úgy rohantam oda Lis-hez. Szorosan átöleltem,és csak köszöngettem neki. Alex teljesen lesokkolódott. A mai teljesítményünk alapján bejutottunk a döntőbe,de sajnos annak a goromba edzőnek a csapata is. Pár nap múlva velük kell versenyeznünk a döntőben. Mikor végre mindenki magához tért,Alex odajött hozzám és felkapott.
-           Nélküled senki se lennék! Köszönöm!
Szorosan megölelt és adott egy puszit közel a számhoz. Teljesen egy másik világban éreztem magam. Miután megkaptuk az érmeket,visszamentünk a szállodába. Én egy kis kikapcsolódásra vágytam,így átmentem a táncterembe gyakorolni. Nem sokkal később Alex is utánam jött,és ő is táncolt egy kicsit. Nem várt meg engem,valamiért nagyon sietett vissza. Késő este volt,mire elindultam visszafelé. A szálloda előtti saroknál összefutottam az undok edzővel.
-           Be kell vallanom,elég jó edző lennél.
-           Na ne mondja! Én az ön helyében félnék egy kicsit.
-           Nincs mitől félnem. Te is tudod,hogy nélküled már most vesztettetek. Akárkit küldhetsz a vízbe,nem fog nyerni.
-           Honnan veszi ezeket?
-           Egy kicsit kutakodtam.
-           -Ne,ezt el se kezdje! Amúgy is,nincs joga a magánéletemben turkálni!
-           De akkor is elmondom. Tudom,hogy minimum 16 versenyed volt már. A világbajnokság válogatója volt az utolsó versenyed. Az európai bajnokságon 1. helyezett lettél,csak az edződ kérelmére nem mutatták a tévében. Tudom,hogy minden egyes versenyeden hatalmas előnnyel nyertél. A világbajnokság válogatóján ért baleseted miatt nem akarsz versenyezni. Azóta rettegsz már a verseny szótól is.
-           Kérem,ne! Nem akarom ezt hallani!
-           Veszteni fogtok. Semmi esélyetek,csak akkor,ha beállsz. Kis lúzerek lesztek a vízben!
-           Nem! Maga nem tud semmit! Mindent csak az edzőm miatt csinálok! Nem tudok neki semmire sem nemet mondani! Amit most fogok tenni,azt is csak miatta teszem. De most,hogy belegondolok,inkább mindenkiért!
-           Na és mit teszel? Bemondatod a tévébe,hogy én megsértettelek a múltaddal?
-           Nem! Benevezek a versenybe! Indulni fogok a döntőben és lealázom az egész csapatát!
Egy kicsit meghökkent. Én csak sírva fakadtam és befutottam a szállodába. Leültem a sötét folyosón és remegve zokogtam. Alex odajött mellém,és teste melegével próbált megnyugtatni.
-           Teljesen kihűltél. Hozok egy takarót.
-           Hallottad,ugye?
-           Minden szót. Miért nem mondtad el?
-           Nem mertem. Rettegek attól,hogy megint megtörténik az,ami a múltban.
-           Mi történt a múltban?
-           Egy nagyon csúnya balesetem volt. Hetekre a kórházba kerültem és fél évig nem úszhattam. Nem véletlenül nem akartam beállni a többiek közé.
-           De ha elmondtad volna!
-           Nem tehettem! Senkinek sem meséltem még a múltamról. Te vagy az első,aki tőlem tudja.
-           Annyira sajnálom,hogy belerángattalak ebbe!
-           Már mindegy. Amit megígértem,azt nem vonhatom vissza. Indulok és kész!
-           Nagyon bátor vagy. Tudod,én csodállak azért,hogy ennyi mindent megtettél értem.
Hozzám dugta a fejét és csak ott ültünk. Egy pillanatra azt hittem,hogy megcsókol,de visítozva jött ki a folyosóra Rose,és őt kereste.
-           Alex! Már megint hová tűntél?
-           Itt vagyok. Szegény rosszul lett és kijöttem hozzá.
-           Ó,istenem,nem tudtam. Vidd be a szobájába és vigyázz rá. Nem muszáj bejönnöd éjszakára,mert pihenni szeretnék.
-           Rendben. Jóéjt!
Felkapott a karjaiba és bevitt az ágyamra. Szépen betakart és leült a szembe lévő székre.
-           Nyugodtan ide jöhetsz. Gondolom te is fáradt vagy.
-           Köszönöm.
Lefeküdt mellém az ágyba,én pedig megfogtam a kezét és elaludtam. Reggel arra ébredtem fel,hogy szorosan magához ölelt és mélyen szuszogott. Olyan aranyos volt,hogy nem akartam felkelteni. Úgy tettem,mintha aludnék,és megvártam,amíg felébred. Nemsokára felébredt és hirtelen kiugrott az ágyból.
-           Büszke vagyok rád! Nagyon jó voltál! Elisabeth,ha megnyered ezt a kört,akkor biztosan bejutunk a döntőbe. Hajrá,gyerünk!
Alex már nagyon izgult. Fel-le sétálgatott és oda se mert nézni. Én ott álltam a lányok mellett,hogy bíztassam őket. A bíró megint jelzett a rajthoz állás miatt. Lis felállt és magabiztosan nekiindult. A többiek elég gyorsak voltak,de ő olyan volt,mintha az életéért küzdene. A fordulónál nagyon izgultam,de remekül vette az akadályt.
-           Gyerünk Lis! Sikerülni fog!
Erre mintha elkezdték volna üldözni,hirtelen begyorsított,és mindenkit megelőzött. A külföldi edző is csak kerek szemekkel nézett.  Az utolsó 20 méter necces volt,de sikerült.
-           Az első helyezett Elisabeth Lutz!
-           Nyertünk! El se hiszem,nyertünk!
Mint az őrült,úgy rohantam oda Lis-hez. Szorosan átöleltem,és csak köszöngettem neki. Alex teljesen lesokkolódott. A mai teljesítményünk alapján bejutottunk a döntőbe,de sajnos annak a goromba edzőnek a csapata is. Pár nap múlva velük kell versenyeznünk a döntőben. Mikor végre mindenki magához tért,Alex odajött hozzám és felkapott.
-           Nélküled senki se lennék! Köszönöm!
Szorosan megölelt és adott egy puszit közel a számhoz. Teljesen egy másik világban éreztem magam. Miután megkaptuk az érmeket,visszamentünk a szállodába. Én egy kis kikapcsolódásra vágytam,így átmentem a táncterembe gyakorolni. Nem sokkal később Alex is utánam jött,és ő is táncolt egy kicsit. Nem várt meg engem,valamiért nagyon sietett vissza. Késő este volt,mire elindultam visszafelé. A szálloda előtti saroknál összefutottam az undok edzővel.
-           Be kell vallanom,elég jó edző lennél.
-           Na ne mondja! Én az ön helyében félnék egy kicsit.
-           Nincs mitől félnem. Te is tudod,hogy nélküled már most vesztettetek. Akárkit küldhetsz a vízbe,nem fog nyerni.
-           Honnan veszi ezeket?
-           Egy kicsit kutakodtam.
-           -Ne,ezt el se kezdje! Amúgy is,nincs joga a magánéletemben turkálni!
-           De akkor is elmondom. Tudom,hogy minimum 16 versenyed volt már. A világbajnokság válogatója volt az utolsó versenyed. Az európai bajnokságon 1. helyezett lettél,csak az edződ kérelmére nem mutatták a tévében. Tudom,hogy minden egyes versenyeden hatalmas előnnyel nyertél. A világbajnokság válogatóján ért baleseted miatt nem akarsz versenyezni. Azóta rettegsz már a verseny szótól is.
-           Kérem,ne! Nem akarom ezt hallani!
-           Veszteni fogtok. Semmi esélyetek,csak akkor,ha beállsz. Kis lúzerek lesztek a vízben!
-           Nem! Maga nem tud semmit! Mindent csak az edzőm miatt csinálok! Nem tudok neki semmire sem nemet mondani! Amit most fogok tenni,azt is csak miatta teszem. De most,hogy belegondolok,inkább mindenkiért!
-           Na és mit teszel? Bemondatod a tévébe,hogy én megsértettelek a múltaddal?
-           Nem! Benevezek a versenybe! Indulni fogok a döntőben és lealázom az egész csapatát!
Egy kicsit meghökkent. Én csak sírva fakadtam és befutottam a szállodába. Leültem a sötét folyosón és remegve zokogtam. Alex odajött mellém,és teste melegével próbált megnyugtatni.
-           Teljesen kihűltél. Hozok egy takarót.
-           Hallottad,ugye?
-           Minden szót. Miért nem mondtad el?
-           Nem mertem. Rettegek attól,hogy megint megtörténik az,ami a múltban.
-           Mi történt a múltban?
-           Egy nagyon csúnya balesetem volt. Hetekre a kórházba kerültem és fél évig nem úszhattam. Nem véletlenül nem akartam beállni a többiek közé.
-           De ha elmondtad volna!
-           Nem tehettem! Senkinek sem meséltem még a múltamról. Te vagy az első,aki tőlem tudja.
-           Annyira sajnálom,hogy belerángattalak ebbe!
-           Már mindegy. Amit megígértem,azt nem vonhatom vissza. Indulok és kész!
-           Nagyon bátor vagy. Tudod,én csodállak azért,hogy ennyi mindent megtettél értem.
Hozzám dugta a fejét és csak ott ültünk. Egy pillanatra azt hittem,hogy megcsókol,de visítozva jött ki a folyosóra Rose,és őt kereste.
-           Alex! Már megint hová tűntél?
-           Itt vagyok. Szegény rosszul lett és kijöttem hozzá.
-           Ó,istenem,nem tudtam. Vidd be a szobájába és vigyázz rá. Nem muszáj bejönnöd éjszakára,mert pihenni szeretnék.
-           Rendben. Jóéjt!
Felkapott a karjaiba és bevitt az ágyamra. Szépen betakart és leült a szembe lévő székre.
-           Nyugodtan ide jöhetsz. Gondolom te is fáradt vagy.
-           Köszönöm.
Lefeküdt mellém az ágyba,én pedig megfogtam a kezét és elaludtam. Reggel arra ébredtem fel,hogy szorosan magához ölelt és mélyen szuszogott. Olyan aranyos volt,hogy nem akartam felkelteni. Úgy tettem,mintha aludnék,és megvártam,amíg felébred. Nemsokára felébredt és hirtelen kiugrott az ágyból.
-           Ezt nem szabadott volna. Most jobb ha megyek.
-           Jó reggelt!
-           Ja,jó reggelt!
-           Mióta vagy fent? Nem löktelek le éjjel?
-           De egyszer sikerült. Amúgy most keltem.
Nevettünk egy sort,aztán én is kikeltem az ágyból. Csak egy bugyi és egy póló volt rajtam,de nem nagyon vagyok szégyenlős. Alex kicsit furán nézett,de nem nagyon izgatta.
-           Gondolom,mivel nem fürödtél este,lezuhanyoznál. Ha akarsz,itt nyugodtan letusolhatsz.
-           Az jól esne. Tényleg nem baj?
-           Nem. Menj csak nyugodtan.
Levetkőzött egy boxerre és bement a fürdőbe. Én addig be kapcsoltam a tévét,és amikor kijött,én is elmentem letusolni. Persze megszokásból énekeltem,így nem hallottam,hogy bejött a fürdőbe. Fogat akart mosni,amikor én hirtelen egy törülközőben kiléptem a zuhanyzóból.
-           Jesszus! Még jó,hogy mindig beviszem a törülközőt.
-           Én kérdeztem,hogy nem baj-e.
-           Nem,persze,hogy nem. De megijesztettél. Nem hallottam,hogy bejöttél.
-           Mivel énekeltél,így biztosan nem.
Egy széles mosollyal az arcán kivonult. Magamra vettem egy sortot és egy pólót,kisminkeltem magam és elindultam a földszintre. A folyosó végén már ott várt rám,és csak mosolygott.
-           Ha még egyszer így nézel,én megütlek!
-           Húha,feléledt a vadorzó! Ez jó jel.
-           Ne! Esküszöm,ezért még kapsz!
Lefutott a lépcsőn,én pedig próbáltam elkapni. Az ajtóban utolértem és vállon ütöttem. A többiek elég furán néztek ránk,de hát nem tettünk semmi rosszat. Leültünk megreggelizni,de elég hamar megzavarták a nyugalmamat.
-           Mondd Kat,miért voltál rosszul tegnap?
-           Nem voltam rosszul Rose. Csak sírtam,ennyi.
-           Akkor miért sírtál?
-           Azért,mert igazságtalanok voltunk vele. De most már nem lehet változtatni rajta.
-           Miért is voltunk igazságtalanok Alex?
-           Azzal voltunk azok,hogy kényszerítettük a versenyre. De már mindegy,mert beszállt.
-           Tényleg? Hát ez csodás hír!
-           Igen,az.
Lis-nek gyanús volt a szomorú arcom. Reggeli után odajött kérdezősködni,de nem mondtam neki semmit. Alex elkísért úszószemüveget és új bikinit venni. A boltban egyből felismert az eladó.
-           Nem te vagy az,aki tegnap győzelemre vitte a két külföldi lányt?
-           De igen. Talán látott minket?
-           Persze! Az egész család a világbajnokságot nézte! Szívből gratulálok,és remélem nyernek!
-           Köszönöm szépen!
-           Na,és mi járatban vannak itt?
-           A hölgynek vennénk szemüveget és bikinit.
-           Talán te is indulsz leányzó?
-           Igen,én is beszállok.
-           Remek! Akkor a legjobbat adom!
Körbevezetett a boltban és megmutatta a legjobb márkájú dolgokat. Hamar megtaláltam mindenből a megfelelőt és elindultunk haza. Útközben megálltunk egy fagyizónál és Alex vett nekem egy fagyit.
-           Na milyet kérsz?
-           Hát a kedvencemet!
-           És az melyik?
-           Ilyet nem tudni! Sztracsatella,citrom!
-           Akkor lesz két sztracsatella,citrom.
Furcsa,de neki is az a kedvence,ami nekem. Egy kis kitérőt tettünk a szálloda felé,mert meg akart mutatni nekem pár érdekességet. Mire visszaértünk,már délután volt. Eléggé elment az idő,de mi észre sem vettük. Este Lis és Alex elkísért az uszodába edzeni. Kemény volt,de megérte a fáradozást. Remek formában voltam,de persze még mindig bennem volt a félelem.
-           Holnap lesz a döntő. Remélem,készen állok rá.
-           Nyugodj meg Kat,kész vagy rá. Ne gondolj semmire,csak arra,hogy menni fog.
-           Nagyon megnyugtatna,ha valaki ma velem aludna.
-           Én szívesen veled maradok.
-           Nem kell,szerintem Lis is el tudja vállalni.
-           Bocsi Kat,de már megígértem Emma-nak. Na haragudj!
-           Na,akkor csak jó leszek én is?
-           Hát,ha nincs más választásom.
-           Te finnyás!
Áthozott pár cuccot a szobámba és lefeküdtünk aludni. Reggel egy teljesen új lendülettel ébredtem fel. Fitt voltam és vidám. Előző nap megkértem mindenkit,hogy szóba se hozzák a versenyt. Jobb,ha nem hajtogatják folyton,talán így nyugodtabb maradok. Már majdnem dél volt,amikor elindultunk az uszoda felé. Az ajtónál Alex megfogta a kezemet és úgy mentünk be. Lassan átöltöztem és kimentem a medencéhez. Hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögül.
-           Katherina,lányom!
-           Apa? Édes apukám,drága edzőm!
Mindenki értetlenül állt ott mellettünk. Senki sem tudta,hogy az édesapám volt az edzőm még régen. Engem is nagyon meglepett,hogy itt van.
-           Tudom,hogy félsz. Valami olyasmit hoztam,ami talán erőt adhat a győzelemhez.
Kinyújtotta a karját és átadta nekem a régi úszószemüvegemet. Könnyek szöktek a szemembe,de felemelte a fejem és csak bátorított.
-           Te egy igazi harcos vagy,akire én elmondhatatlanul büszke vagyok! Meg fogod csinálni lányom! Higgy magadban!
-           Köszönöm apa!
A bíró a rajthoz rendelt minket. Felhúztam a fejemre a szemüveget,és csak a sípot vártam. A döntőben két kört kell úsznunk,így az egész távolság 200 méter. Hatalmas feladat,de sikerülni fog. Hirtelen megszólalt a síp,és elindultunk. A vízben csak az járt a fejemben,hogy mindent a többiekért kell tennem. Az első 50 méternél majdnem utolsó helyen álltam. A háttérből meghallottam édesapám hangját,ami egy ösztönzést adott nekem. A fordulónál irtózatos sebességbe váltottam és csak hajtottam. Az undok edző csak nevetett rajtam,de hamar lefagyott az arcáról a mosoly. Az első kör végénél már a második helyen álltam. A második fordulóig hatalmas küzdelem ment,hiszen az első helyen álló is nagyon jól bírta. A fordulónál megint meghallottam egy hangot,de ez most másé volt. Csak azt hajtogatta,hogy megcsinálod,és én is csak ezt gondoltam. Eszméletlenül hajtottam. A forduló megtétele után már vezettem. Az utolsó 50 méternél már minimum 15 méter különbség volt köztem és a második helyen lévő között. Egy pillanat múlva már a falnak ütköztem,és csak a nevemet kiáltozták.
-           Megvan az első helyezett! Katherina Holloway az első helyezett! Katherina Holloway megnyerte a világbajnokság úszó ágát!
Kimásztam a vízből,és egyből egy hatalmas ölelés fogadott. Alex volt az,az édesapám pedig a háttérből buzdította az embereket a tapsra.
-           El sem hiszed,mennyire büszke vagyok rád! Szeretlek!
-           Én is szeretlek!
Megcsókolt. Igazi forró és szenvedélyes csók volt. Minden porcikámmal élveztem az összes másodpercet. Rose hirtelen közénk rontott és elkezdett üvöltözni.
-           Mit képzelsz magadról? Te az én barátom vagy!
-           Már nem. Szakítok veled véglegesen.
-           Ezt nem teheted!
Nem érdekelte semmi. Újra megcsókolt. Láttam apámon,hogy nagyon büszke rám és boldog. Hozzá is odamentem és átöleltem.
-           Az én nagy és érett lányom!
-           Szeretlek apa! Köszönöm,hogy ennyit törődtél velem.
-           Ez a pillanat minden szenvedést megért. Legyőzted a félelmedet és most már felvállalhatod a múltadat minden rettegés nélkül.
-           Úgy lesz,ahogy mondod.
A nagy képernyőn láttuk,ahogy mindent bemond a tévé. Végre képernyőre került a múltam összes felvétele. Az összes győzelmemet és a balesetemről készült felvételt is lejátszották. A bíró a vetítés után odajött hozzám,megcsókolta a kezemet és fejet hajtott előttem.
-           Megtiszteltetés,hogy ön előtt állhatok. Soha életemben nem láttam még ilyen bátor,tehetséges és ekkora akaraterejű embert. Ráadásul nőt! Egyszerűen nem jutok szavakhoz.
-           Nagyon hálás vagyok,hogy itt lehettem.
A nyakamba akasztotta az érmet és még egyszer meghajolt előttem. A tömeg tapsviharral búcsúztatott el. Átöltöztem és elmentünk egyet ünnepelni. Egész este az apámmal és Alex-el voltam. Hajnalban visszamentünk a hotelba,Alex pedig átköltözött az én szobámba. Legbelül egy kicsit sajnáltam Rose-t,de nem érdekelt. Az én boldogságomat tartottam szem előtt. Bementem a fürdőszobába,és pont be akartam menni a zuhanyzóba,amikor Alex benyitott.
-           Ha nem baj,ma veled zuhanyoznék.
Csak mosolyogni tudtam. Nem mondhatom,hogy nem volt élvezetes vele zuhanyozni. Én eléggé elfáradtam a versenytől,így lefeküdtem aludni. Ő is lefeküdt mellém,de eszében sem volt aludni. Közelebb bújt hozzám és elkezdte a nyakamat csókolgatni. Nagyon jó érzés volt,de valahogyan még nem akartam.
-           Remélem megérted,de most nincs kedvem hozzá. Nagyon elfáradtam,és így nem lenne jó.
-           Persze,hogy megértem. De remélem,hogy adsz rá alkalmat még itt Rio-ban...