-
Büszke vagyok rád! Nagyon jó voltál! Elisabeth,ha megnyered ezt a
kört,akkor biztosan bejutunk a döntőbe. Hajrá,gyerünk!
Alex már nagyon izgult. Fel-le sétálgatott és oda se mert nézni. Én ott álltam a lányok mellett,hogy bíztassam őket. A bíró megint jelzett a rajthoz állás miatt. Lis felállt és magabiztosan nekiindult. A többiek elég gyorsak voltak,de ő olyan volt,mintha az életéért küzdene. A fordulónál nagyon izgultam,de remekül vette az akadályt.
- Gyerünk Lis! Sikerülni fog!
Erre mintha elkezdték volna üldözni,hirtelen begyorsított,és mindenkit megelőzött. A külföldi edző is csak kerek szemekkel nézett. Az utolsó 20 méter necces volt,de sikerült.
- Az első helyezett Elisabeth Lutz!
- Nyertünk! El se hiszem,nyertünk!
Mint az őrült,úgy rohantam oda Lis-hez. Szorosan átöleltem,és csak köszöngettem neki. Alex teljesen lesokkolódott. A mai teljesítményünk alapján bejutottunk a döntőbe,de sajnos annak a goromba edzőnek a csapata is. Pár nap múlva velük kell versenyeznünk a döntőben. Mikor végre mindenki magához tért,Alex odajött hozzám és felkapott.
- Nélküled senki se lennék! Köszönöm!
Szorosan megölelt és adott egy puszit közel a számhoz. Teljesen egy másik világban éreztem magam. Miután megkaptuk az érmeket,visszamentünk a szállodába. Én egy kis kikapcsolódásra vágytam,így átmentem a táncterembe gyakorolni. Nem sokkal később Alex is utánam jött,és ő is táncolt egy kicsit. Nem várt meg engem,valamiért nagyon sietett vissza. Késő este volt,mire elindultam visszafelé. A szálloda előtti saroknál összefutottam az undok edzővel.
- Be kell vallanom,elég jó edző lennél.
- Na ne mondja! Én az ön helyében félnék egy kicsit.
- Nincs mitől félnem. Te is tudod,hogy nélküled már most vesztettetek. Akárkit küldhetsz a vízbe,nem fog nyerni.
- Honnan veszi ezeket?
- Egy kicsit kutakodtam.
- -Ne,ezt el se kezdje! Amúgy is,nincs joga a magánéletemben turkálni!
- De akkor is elmondom. Tudom,hogy minimum 16 versenyed volt már. A világbajnokság válogatója volt az utolsó versenyed. Az európai bajnokságon 1. helyezett lettél,csak az edződ kérelmére nem mutatták a tévében. Tudom,hogy minden egyes versenyeden hatalmas előnnyel nyertél. A világbajnokság válogatóján ért baleseted miatt nem akarsz versenyezni. Azóta rettegsz már a verseny szótól is.
- Kérem,ne! Nem akarom ezt hallani!
- Veszteni fogtok. Semmi esélyetek,csak akkor,ha beállsz. Kis lúzerek lesztek a vízben!
- Nem! Maga nem tud semmit! Mindent csak az edzőm miatt csinálok! Nem tudok neki semmire sem nemet mondani! Amit most fogok tenni,azt is csak miatta teszem. De most,hogy belegondolok,inkább mindenkiért!
- Na és mit teszel? Bemondatod a tévébe,hogy én megsértettelek a múltaddal?
- Nem! Benevezek a versenybe! Indulni fogok a döntőben és lealázom az egész csapatát!
Egy kicsit meghökkent. Én csak sírva fakadtam és befutottam a szállodába. Leültem a sötét folyosón és remegve zokogtam. Alex odajött mellém,és teste melegével próbált megnyugtatni.
- Teljesen kihűltél. Hozok egy takarót.
- Hallottad,ugye?
- Minden szót. Miért nem mondtad el?
- Nem mertem. Rettegek attól,hogy megint megtörténik az,ami a múltban.
- Mi történt a múltban?
- Egy nagyon csúnya balesetem volt. Hetekre a kórházba kerültem és fél évig nem úszhattam. Nem véletlenül nem akartam beállni a többiek közé.
- De ha elmondtad volna!
- Nem tehettem! Senkinek sem meséltem még a múltamról. Te vagy az első,aki tőlem tudja.
- Annyira sajnálom,hogy belerángattalak ebbe!
- Már mindegy. Amit megígértem,azt nem vonhatom vissza. Indulok és kész!
- Nagyon bátor vagy. Tudod,én csodállak azért,hogy ennyi mindent megtettél értem.
Hozzám dugta a fejét és csak ott ültünk. Egy pillanatra azt hittem,hogy megcsókol,de visítozva jött ki a folyosóra Rose,és őt kereste.
- Alex! Már megint hová tűntél?
- Itt vagyok. Szegény rosszul lett és kijöttem hozzá.
- Ó,istenem,nem tudtam. Vidd be a szobájába és vigyázz rá. Nem muszáj bejönnöd éjszakára,mert pihenni szeretnék.
- Rendben. Jóéjt!
Felkapott a karjaiba és bevitt az ágyamra. Szépen betakart és leült a szembe lévő székre.
- Nyugodtan ide jöhetsz. Gondolom te is fáradt vagy.
- Köszönöm.
Lefeküdt mellém az ágyba,én pedig megfogtam a kezét és elaludtam. Reggel arra ébredtem fel,hogy szorosan magához ölelt és mélyen szuszogott. Olyan aranyos volt,hogy nem akartam felkelteni. Úgy tettem,mintha aludnék,és megvártam,amíg felébred. Nemsokára felébredt és hirtelen kiugrott az ágyból.
- Büszke vagyok rád! Nagyon jó voltál! Elisabeth,ha megnyered ezt a kört,akkor biztosan bejutunk a döntőbe. Hajrá,gyerünk!
Alex már nagyon izgult. Fel-le sétálgatott és oda se mert nézni. Én ott álltam a lányok mellett,hogy bíztassam őket. A bíró megint jelzett a rajthoz állás miatt. Lis felállt és magabiztosan nekiindult. A többiek elég gyorsak voltak,de ő olyan volt,mintha az életéért küzdene. A fordulónál nagyon izgultam,de remekül vette az akadályt.
- Gyerünk Lis! Sikerülni fog!
Erre mintha elkezdték volna üldözni,hirtelen begyorsított,és mindenkit megelőzött. A külföldi edző is csak kerek szemekkel nézett. Az utolsó 20 méter necces volt,de sikerült.
- Az első helyezett Elisabeth Lutz!
- Nyertünk! El se hiszem,nyertünk!
Mint az őrült,úgy rohantam oda Lis-hez. Szorosan átöleltem,és csak köszöngettem neki. Alex teljesen lesokkolódott. A mai teljesítményünk alapján bejutottunk a döntőbe,de sajnos annak a goromba edzőnek a csapata is. Pár nap múlva velük kell versenyeznünk a döntőben. Mikor végre mindenki magához tért,Alex odajött hozzám és felkapott.
- Nélküled senki se lennék! Köszönöm!
Szorosan megölelt és adott egy puszit közel a számhoz. Teljesen egy másik világban éreztem magam. Miután megkaptuk az érmeket,visszamentünk a szállodába. Én egy kis kikapcsolódásra vágytam,így átmentem a táncterembe gyakorolni. Nem sokkal később Alex is utánam jött,és ő is táncolt egy kicsit. Nem várt meg engem,valamiért nagyon sietett vissza. Késő este volt,mire elindultam visszafelé. A szálloda előtti saroknál összefutottam az undok edzővel.
- Be kell vallanom,elég jó edző lennél.
- Na ne mondja! Én az ön helyében félnék egy kicsit.
- Nincs mitől félnem. Te is tudod,hogy nélküled már most vesztettetek. Akárkit küldhetsz a vízbe,nem fog nyerni.
- Honnan veszi ezeket?
- Egy kicsit kutakodtam.
- -Ne,ezt el se kezdje! Amúgy is,nincs joga a magánéletemben turkálni!
- De akkor is elmondom. Tudom,hogy minimum 16 versenyed volt már. A világbajnokság válogatója volt az utolsó versenyed. Az európai bajnokságon 1. helyezett lettél,csak az edződ kérelmére nem mutatták a tévében. Tudom,hogy minden egyes versenyeden hatalmas előnnyel nyertél. A világbajnokság válogatóján ért baleseted miatt nem akarsz versenyezni. Azóta rettegsz már a verseny szótól is.
- Kérem,ne! Nem akarom ezt hallani!
- Veszteni fogtok. Semmi esélyetek,csak akkor,ha beállsz. Kis lúzerek lesztek a vízben!
- Nem! Maga nem tud semmit! Mindent csak az edzőm miatt csinálok! Nem tudok neki semmire sem nemet mondani! Amit most fogok tenni,azt is csak miatta teszem. De most,hogy belegondolok,inkább mindenkiért!
- Na és mit teszel? Bemondatod a tévébe,hogy én megsértettelek a múltaddal?
- Nem! Benevezek a versenybe! Indulni fogok a döntőben és lealázom az egész csapatát!
Egy kicsit meghökkent. Én csak sírva fakadtam és befutottam a szállodába. Leültem a sötét folyosón és remegve zokogtam. Alex odajött mellém,és teste melegével próbált megnyugtatni.
- Teljesen kihűltél. Hozok egy takarót.
- Hallottad,ugye?
- Minden szót. Miért nem mondtad el?
- Nem mertem. Rettegek attól,hogy megint megtörténik az,ami a múltban.
- Mi történt a múltban?
- Egy nagyon csúnya balesetem volt. Hetekre a kórházba kerültem és fél évig nem úszhattam. Nem véletlenül nem akartam beállni a többiek közé.
- De ha elmondtad volna!
- Nem tehettem! Senkinek sem meséltem még a múltamról. Te vagy az első,aki tőlem tudja.
- Annyira sajnálom,hogy belerángattalak ebbe!
- Már mindegy. Amit megígértem,azt nem vonhatom vissza. Indulok és kész!
- Nagyon bátor vagy. Tudod,én csodállak azért,hogy ennyi mindent megtettél értem.
Hozzám dugta a fejét és csak ott ültünk. Egy pillanatra azt hittem,hogy megcsókol,de visítozva jött ki a folyosóra Rose,és őt kereste.
- Alex! Már megint hová tűntél?
- Itt vagyok. Szegény rosszul lett és kijöttem hozzá.
- Ó,istenem,nem tudtam. Vidd be a szobájába és vigyázz rá. Nem muszáj bejönnöd éjszakára,mert pihenni szeretnék.
- Rendben. Jóéjt!
Felkapott a karjaiba és bevitt az ágyamra. Szépen betakart és leült a szembe lévő székre.
- Nyugodtan ide jöhetsz. Gondolom te is fáradt vagy.
- Köszönöm.
Lefeküdt mellém az ágyba,én pedig megfogtam a kezét és elaludtam. Reggel arra ébredtem fel,hogy szorosan magához ölelt és mélyen szuszogott. Olyan aranyos volt,hogy nem akartam felkelteni. Úgy tettem,mintha aludnék,és megvártam,amíg felébred. Nemsokára felébredt és hirtelen kiugrott az ágyból.
- Ezt nem szabadott volna. Most jobb ha megyek.
- Jó reggelt!
- Ja,jó reggelt!
- Mióta vagy fent? Nem löktelek le éjjel?
- De egyszer sikerült. Amúgy most keltem.
Nevettünk egy sort,aztán én is kikeltem az ágyból. Csak egy bugyi és egy póló volt rajtam,de nem nagyon vagyok szégyenlős. Alex kicsit furán nézett,de nem nagyon izgatta.
- Gondolom,mivel nem fürödtél este,lezuhanyoznál. Ha akarsz,itt nyugodtan letusolhatsz.
- Az jól esne. Tényleg nem baj?
- Nem. Menj csak nyugodtan.
Levetkőzött egy boxerre és bement a fürdőbe. Én addig be kapcsoltam a tévét,és amikor kijött,én is elmentem letusolni. Persze megszokásból énekeltem,így nem hallottam,hogy bejött a fürdőbe. Fogat akart mosni,amikor én hirtelen egy törülközőben kiléptem a zuhanyzóból.
- Jesszus! Még jó,hogy mindig beviszem a törülközőt.
- Én kérdeztem,hogy nem baj-e.
- Nem,persze,hogy nem. De megijesztettél. Nem hallottam,hogy bejöttél.
- Mivel énekeltél,így biztosan nem.
Egy széles mosollyal az arcán kivonult. Magamra vettem egy sortot és egy pólót,kisminkeltem magam és elindultam a földszintre. A folyosó végén már ott várt rám,és csak mosolygott.
- Ha még egyszer így nézel,én megütlek!
- Húha,feléledt a vadorzó! Ez jó jel.
- Ne! Esküszöm,ezért még kapsz!
Lefutott a lépcsőn,én pedig próbáltam elkapni. Az ajtóban utolértem és vállon ütöttem. A többiek elég furán néztek ránk,de hát nem tettünk semmi rosszat. Leültünk megreggelizni,de elég hamar megzavarták a nyugalmamat.
- Mondd Kat,miért voltál rosszul tegnap?
- Nem voltam rosszul Rose. Csak sírtam,ennyi.
- Akkor miért sírtál?
- Azért,mert igazságtalanok voltunk vele. De most már nem lehet változtatni rajta.
- Miért is voltunk igazságtalanok Alex?
- Azzal voltunk azok,hogy kényszerítettük a versenyre. De már mindegy,mert beszállt.
- Tényleg? Hát ez csodás hír!
- Igen,az.
Lis-nek gyanús volt a szomorú arcom. Reggeli után odajött kérdezősködni,de nem mondtam neki semmit. Alex elkísért úszószemüveget és új bikinit venni. A boltban egyből felismert az eladó.
- Nem te vagy az,aki tegnap győzelemre vitte a két külföldi lányt?
- De igen. Talán látott minket?
- Persze! Az egész család a világbajnokságot nézte! Szívből gratulálok,és remélem nyernek!
- Köszönöm szépen!
- Na,és mi járatban vannak itt?
- A hölgynek vennénk szemüveget és bikinit.
- Talán te is indulsz leányzó?
- Igen,én is beszállok.
- Remek! Akkor a legjobbat adom!
Körbevezetett a boltban és megmutatta a legjobb márkájú dolgokat. Hamar megtaláltam mindenből a megfelelőt és elindultunk haza. Útközben megálltunk egy fagyizónál és Alex vett nekem egy fagyit.
- Na milyet kérsz?
- Hát a kedvencemet!
- És az melyik?
- Ilyet nem tudni! Sztracsatella,citrom!
- Akkor lesz két sztracsatella,citrom.
Furcsa,de neki is az a kedvence,ami nekem. Egy kis kitérőt tettünk a szálloda felé,mert meg akart mutatni nekem pár érdekességet. Mire visszaértünk,már délután volt. Eléggé elment az idő,de mi észre sem vettük. Este Lis és Alex elkísért az uszodába edzeni. Kemény volt,de megérte a fáradozást. Remek formában voltam,de persze még mindig bennem volt a félelem.
- Holnap lesz a döntő. Remélem,készen állok rá.
- Nyugodj meg Kat,kész vagy rá. Ne gondolj semmire,csak arra,hogy menni fog.
- Nagyon megnyugtatna,ha valaki ma velem aludna.
- Én szívesen veled maradok.
- Nem kell,szerintem Lis is el tudja vállalni.
- Bocsi Kat,de már megígértem Emma-nak. Na haragudj!
- Na,akkor csak jó leszek én is?
- Hát,ha nincs más választásom.
- Te finnyás!
Áthozott pár cuccot a szobámba és lefeküdtünk aludni. Reggel egy teljesen új lendülettel ébredtem fel. Fitt voltam és vidám. Előző nap megkértem mindenkit,hogy szóba se hozzák a versenyt. Jobb,ha nem hajtogatják folyton,talán így nyugodtabb maradok. Már majdnem dél volt,amikor elindultunk az uszoda felé. Az ajtónál Alex megfogta a kezemet és úgy mentünk be. Lassan átöltöztem és kimentem a medencéhez. Hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögül.
- Katherina,lányom!
- Apa? Édes apukám,drága edzőm!
Mindenki értetlenül állt ott mellettünk. Senki sem tudta,hogy az édesapám volt az edzőm még régen. Engem is nagyon meglepett,hogy itt van.
- Tudom,hogy félsz. Valami olyasmit hoztam,ami talán erőt adhat a győzelemhez.
Kinyújtotta a karját és átadta nekem a régi úszószemüvegemet. Könnyek szöktek a szemembe,de felemelte a fejem és csak bátorított.
- Te egy igazi harcos vagy,akire én elmondhatatlanul büszke vagyok! Meg fogod csinálni lányom! Higgy magadban!
- Köszönöm apa!
A bíró a rajthoz rendelt minket. Felhúztam a fejemre a szemüveget,és csak a sípot vártam. A döntőben két kört kell úsznunk,így az egész távolság 200 méter. Hatalmas feladat,de sikerülni fog. Hirtelen megszólalt a síp,és elindultunk. A vízben csak az járt a fejemben,hogy mindent a többiekért kell tennem. Az első 50 méternél majdnem utolsó helyen álltam. A háttérből meghallottam édesapám hangját,ami egy ösztönzést adott nekem. A fordulónál irtózatos sebességbe váltottam és csak hajtottam. Az undok edző csak nevetett rajtam,de hamar lefagyott az arcáról a mosoly. Az első kör végénél már a második helyen álltam. A második fordulóig hatalmas küzdelem ment,hiszen az első helyen álló is nagyon jól bírta. A fordulónál megint meghallottam egy hangot,de ez most másé volt. Csak azt hajtogatta,hogy megcsinálod,és én is csak ezt gondoltam. Eszméletlenül hajtottam. A forduló megtétele után már vezettem. Az utolsó 50 méternél már minimum 15 méter különbség volt köztem és a második helyen lévő között. Egy pillanat múlva már a falnak ütköztem,és csak a nevemet kiáltozták.
- Megvan az első helyezett! Katherina Holloway az első helyezett! Katherina Holloway megnyerte a világbajnokság úszó ágát!
Kimásztam a vízből,és egyből egy hatalmas ölelés fogadott. Alex volt az,az édesapám pedig a háttérből buzdította az embereket a tapsra.
- El sem hiszed,mennyire büszke vagyok rád! Szeretlek!
- Én is szeretlek!
Megcsókolt. Igazi forró és szenvedélyes csók volt. Minden porcikámmal élveztem az összes másodpercet. Rose hirtelen közénk rontott és elkezdett üvöltözni.
- Mit képzelsz magadról? Te az én barátom vagy!
- Már nem. Szakítok veled véglegesen.
- Ezt nem teheted!
Nem érdekelte semmi. Újra megcsókolt. Láttam apámon,hogy nagyon büszke rám és boldog. Hozzá is odamentem és átöleltem.
- Az én nagy és érett lányom!
- Szeretlek apa! Köszönöm,hogy ennyit törődtél velem.
- Ez a pillanat minden szenvedést megért. Legyőzted a félelmedet és most már felvállalhatod a múltadat minden rettegés nélkül.
- Úgy lesz,ahogy mondod.
A nagy képernyőn láttuk,ahogy mindent bemond a tévé. Végre képernyőre került a múltam összes felvétele. Az összes győzelmemet és a balesetemről készült felvételt is lejátszották. A bíró a vetítés után odajött hozzám,megcsókolta a kezemet és fejet hajtott előttem.
- Megtiszteltetés,hogy ön előtt állhatok. Soha életemben nem láttam még ilyen bátor,tehetséges és ekkora akaraterejű embert. Ráadásul nőt! Egyszerűen nem jutok szavakhoz.
- Nagyon hálás vagyok,hogy itt lehettem.
A nyakamba akasztotta az érmet és még egyszer meghajolt előttem. A tömeg tapsviharral búcsúztatott el. Átöltöztem és elmentünk egyet ünnepelni. Egész este az apámmal és Alex-el voltam. Hajnalban visszamentünk a hotelba,Alex pedig átköltözött az én szobámba. Legbelül egy kicsit sajnáltam Rose-t,de nem érdekelt. Az én boldogságomat tartottam szem előtt. Bementem a fürdőszobába,és pont be akartam menni a zuhanyzóba,amikor Alex benyitott.
- Ha nem baj,ma veled zuhanyoznék.
Csak mosolyogni tudtam. Nem mondhatom,hogy nem volt élvezetes vele zuhanyozni. Én eléggé elfáradtam a versenytől,így lefeküdtem aludni. Ő is lefeküdt mellém,de eszében sem volt aludni. Közelebb bújt hozzám és elkezdte a nyakamat csókolgatni. Nagyon jó érzés volt,de valahogyan még nem akartam.
- Remélem megérted,de most nincs kedvem hozzá. Nagyon elfáradtam,és így nem lenne jó.
- Persze,hogy megértem. De remélem,hogy adsz rá alkalmat még itt Rio-ban...
Alex már nagyon izgult. Fel-le sétálgatott és oda se mert nézni. Én ott álltam a lányok mellett,hogy bíztassam őket. A bíró megint jelzett a rajthoz állás miatt. Lis felállt és magabiztosan nekiindult. A többiek elég gyorsak voltak,de ő olyan volt,mintha az életéért küzdene. A fordulónál nagyon izgultam,de remekül vette az akadályt.
- Gyerünk Lis! Sikerülni fog!
Erre mintha elkezdték volna üldözni,hirtelen begyorsított,és mindenkit megelőzött. A külföldi edző is csak kerek szemekkel nézett. Az utolsó 20 méter necces volt,de sikerült.
- Az első helyezett Elisabeth Lutz!
- Nyertünk! El se hiszem,nyertünk!
Mint az őrült,úgy rohantam oda Lis-hez. Szorosan átöleltem,és csak köszöngettem neki. Alex teljesen lesokkolódott. A mai teljesítményünk alapján bejutottunk a döntőbe,de sajnos annak a goromba edzőnek a csapata is. Pár nap múlva velük kell versenyeznünk a döntőben. Mikor végre mindenki magához tért,Alex odajött hozzám és felkapott.
- Nélküled senki se lennék! Köszönöm!
Szorosan megölelt és adott egy puszit közel a számhoz. Teljesen egy másik világban éreztem magam. Miután megkaptuk az érmeket,visszamentünk a szállodába. Én egy kis kikapcsolódásra vágytam,így átmentem a táncterembe gyakorolni. Nem sokkal később Alex is utánam jött,és ő is táncolt egy kicsit. Nem várt meg engem,valamiért nagyon sietett vissza. Késő este volt,mire elindultam visszafelé. A szálloda előtti saroknál összefutottam az undok edzővel.
- Be kell vallanom,elég jó edző lennél.
- Na ne mondja! Én az ön helyében félnék egy kicsit.
- Nincs mitől félnem. Te is tudod,hogy nélküled már most vesztettetek. Akárkit küldhetsz a vízbe,nem fog nyerni.
- Honnan veszi ezeket?
- Egy kicsit kutakodtam.
- -Ne,ezt el se kezdje! Amúgy is,nincs joga a magánéletemben turkálni!
- De akkor is elmondom. Tudom,hogy minimum 16 versenyed volt már. A világbajnokság válogatója volt az utolsó versenyed. Az európai bajnokságon 1. helyezett lettél,csak az edződ kérelmére nem mutatták a tévében. Tudom,hogy minden egyes versenyeden hatalmas előnnyel nyertél. A világbajnokság válogatóján ért baleseted miatt nem akarsz versenyezni. Azóta rettegsz már a verseny szótól is.
- Kérem,ne! Nem akarom ezt hallani!
- Veszteni fogtok. Semmi esélyetek,csak akkor,ha beállsz. Kis lúzerek lesztek a vízben!
- Nem! Maga nem tud semmit! Mindent csak az edzőm miatt csinálok! Nem tudok neki semmire sem nemet mondani! Amit most fogok tenni,azt is csak miatta teszem. De most,hogy belegondolok,inkább mindenkiért!
- Na és mit teszel? Bemondatod a tévébe,hogy én megsértettelek a múltaddal?
- Nem! Benevezek a versenybe! Indulni fogok a döntőben és lealázom az egész csapatát!
Egy kicsit meghökkent. Én csak sírva fakadtam és befutottam a szállodába. Leültem a sötét folyosón és remegve zokogtam. Alex odajött mellém,és teste melegével próbált megnyugtatni.
- Teljesen kihűltél. Hozok egy takarót.
- Hallottad,ugye?
- Minden szót. Miért nem mondtad el?
- Nem mertem. Rettegek attól,hogy megint megtörténik az,ami a múltban.
- Mi történt a múltban?
- Egy nagyon csúnya balesetem volt. Hetekre a kórházba kerültem és fél évig nem úszhattam. Nem véletlenül nem akartam beállni a többiek közé.
- De ha elmondtad volna!
- Nem tehettem! Senkinek sem meséltem még a múltamról. Te vagy az első,aki tőlem tudja.
- Annyira sajnálom,hogy belerángattalak ebbe!
- Már mindegy. Amit megígértem,azt nem vonhatom vissza. Indulok és kész!
- Nagyon bátor vagy. Tudod,én csodállak azért,hogy ennyi mindent megtettél értem.
Hozzám dugta a fejét és csak ott ültünk. Egy pillanatra azt hittem,hogy megcsókol,de visítozva jött ki a folyosóra Rose,és őt kereste.
- Alex! Már megint hová tűntél?
- Itt vagyok. Szegény rosszul lett és kijöttem hozzá.
- Ó,istenem,nem tudtam. Vidd be a szobájába és vigyázz rá. Nem muszáj bejönnöd éjszakára,mert pihenni szeretnék.
- Rendben. Jóéjt!
Felkapott a karjaiba és bevitt az ágyamra. Szépen betakart és leült a szembe lévő székre.
- Nyugodtan ide jöhetsz. Gondolom te is fáradt vagy.
- Köszönöm.
Lefeküdt mellém az ágyba,én pedig megfogtam a kezét és elaludtam. Reggel arra ébredtem fel,hogy szorosan magához ölelt és mélyen szuszogott. Olyan aranyos volt,hogy nem akartam felkelteni. Úgy tettem,mintha aludnék,és megvártam,amíg felébred. Nemsokára felébredt és hirtelen kiugrott az ágyból.
- Büszke vagyok rád! Nagyon jó voltál! Elisabeth,ha megnyered ezt a kört,akkor biztosan bejutunk a döntőbe. Hajrá,gyerünk!
Alex már nagyon izgult. Fel-le sétálgatott és oda se mert nézni. Én ott álltam a lányok mellett,hogy bíztassam őket. A bíró megint jelzett a rajthoz állás miatt. Lis felállt és magabiztosan nekiindult. A többiek elég gyorsak voltak,de ő olyan volt,mintha az életéért küzdene. A fordulónál nagyon izgultam,de remekül vette az akadályt.
- Gyerünk Lis! Sikerülni fog!
Erre mintha elkezdték volna üldözni,hirtelen begyorsított,és mindenkit megelőzött. A külföldi edző is csak kerek szemekkel nézett. Az utolsó 20 méter necces volt,de sikerült.
- Az első helyezett Elisabeth Lutz!
- Nyertünk! El se hiszem,nyertünk!
Mint az őrült,úgy rohantam oda Lis-hez. Szorosan átöleltem,és csak köszöngettem neki. Alex teljesen lesokkolódott. A mai teljesítményünk alapján bejutottunk a döntőbe,de sajnos annak a goromba edzőnek a csapata is. Pár nap múlva velük kell versenyeznünk a döntőben. Mikor végre mindenki magához tért,Alex odajött hozzám és felkapott.
- Nélküled senki se lennék! Köszönöm!
Szorosan megölelt és adott egy puszit közel a számhoz. Teljesen egy másik világban éreztem magam. Miután megkaptuk az érmeket,visszamentünk a szállodába. Én egy kis kikapcsolódásra vágytam,így átmentem a táncterembe gyakorolni. Nem sokkal később Alex is utánam jött,és ő is táncolt egy kicsit. Nem várt meg engem,valamiért nagyon sietett vissza. Késő este volt,mire elindultam visszafelé. A szálloda előtti saroknál összefutottam az undok edzővel.
- Be kell vallanom,elég jó edző lennél.
- Na ne mondja! Én az ön helyében félnék egy kicsit.
- Nincs mitől félnem. Te is tudod,hogy nélküled már most vesztettetek. Akárkit küldhetsz a vízbe,nem fog nyerni.
- Honnan veszi ezeket?
- Egy kicsit kutakodtam.
- -Ne,ezt el se kezdje! Amúgy is,nincs joga a magánéletemben turkálni!
- De akkor is elmondom. Tudom,hogy minimum 16 versenyed volt már. A világbajnokság válogatója volt az utolsó versenyed. Az európai bajnokságon 1. helyezett lettél,csak az edződ kérelmére nem mutatták a tévében. Tudom,hogy minden egyes versenyeden hatalmas előnnyel nyertél. A világbajnokság válogatóján ért baleseted miatt nem akarsz versenyezni. Azóta rettegsz már a verseny szótól is.
- Kérem,ne! Nem akarom ezt hallani!
- Veszteni fogtok. Semmi esélyetek,csak akkor,ha beállsz. Kis lúzerek lesztek a vízben!
- Nem! Maga nem tud semmit! Mindent csak az edzőm miatt csinálok! Nem tudok neki semmire sem nemet mondani! Amit most fogok tenni,azt is csak miatta teszem. De most,hogy belegondolok,inkább mindenkiért!
- Na és mit teszel? Bemondatod a tévébe,hogy én megsértettelek a múltaddal?
- Nem! Benevezek a versenybe! Indulni fogok a döntőben és lealázom az egész csapatát!
Egy kicsit meghökkent. Én csak sírva fakadtam és befutottam a szállodába. Leültem a sötét folyosón és remegve zokogtam. Alex odajött mellém,és teste melegével próbált megnyugtatni.
- Teljesen kihűltél. Hozok egy takarót.
- Hallottad,ugye?
- Minden szót. Miért nem mondtad el?
- Nem mertem. Rettegek attól,hogy megint megtörténik az,ami a múltban.
- Mi történt a múltban?
- Egy nagyon csúnya balesetem volt. Hetekre a kórházba kerültem és fél évig nem úszhattam. Nem véletlenül nem akartam beállni a többiek közé.
- De ha elmondtad volna!
- Nem tehettem! Senkinek sem meséltem még a múltamról. Te vagy az első,aki tőlem tudja.
- Annyira sajnálom,hogy belerángattalak ebbe!
- Már mindegy. Amit megígértem,azt nem vonhatom vissza. Indulok és kész!
- Nagyon bátor vagy. Tudod,én csodállak azért,hogy ennyi mindent megtettél értem.
Hozzám dugta a fejét és csak ott ültünk. Egy pillanatra azt hittem,hogy megcsókol,de visítozva jött ki a folyosóra Rose,és őt kereste.
- Alex! Már megint hová tűntél?
- Itt vagyok. Szegény rosszul lett és kijöttem hozzá.
- Ó,istenem,nem tudtam. Vidd be a szobájába és vigyázz rá. Nem muszáj bejönnöd éjszakára,mert pihenni szeretnék.
- Rendben. Jóéjt!
Felkapott a karjaiba és bevitt az ágyamra. Szépen betakart és leült a szembe lévő székre.
- Nyugodtan ide jöhetsz. Gondolom te is fáradt vagy.
- Köszönöm.
Lefeküdt mellém az ágyba,én pedig megfogtam a kezét és elaludtam. Reggel arra ébredtem fel,hogy szorosan magához ölelt és mélyen szuszogott. Olyan aranyos volt,hogy nem akartam felkelteni. Úgy tettem,mintha aludnék,és megvártam,amíg felébred. Nemsokára felébredt és hirtelen kiugrott az ágyból.
- Ezt nem szabadott volna. Most jobb ha megyek.
- Jó reggelt!
- Ja,jó reggelt!
- Mióta vagy fent? Nem löktelek le éjjel?
- De egyszer sikerült. Amúgy most keltem.
Nevettünk egy sort,aztán én is kikeltem az ágyból. Csak egy bugyi és egy póló volt rajtam,de nem nagyon vagyok szégyenlős. Alex kicsit furán nézett,de nem nagyon izgatta.
- Gondolom,mivel nem fürödtél este,lezuhanyoznál. Ha akarsz,itt nyugodtan letusolhatsz.
- Az jól esne. Tényleg nem baj?
- Nem. Menj csak nyugodtan.
Levetkőzött egy boxerre és bement a fürdőbe. Én addig be kapcsoltam a tévét,és amikor kijött,én is elmentem letusolni. Persze megszokásból énekeltem,így nem hallottam,hogy bejött a fürdőbe. Fogat akart mosni,amikor én hirtelen egy törülközőben kiléptem a zuhanyzóból.
- Jesszus! Még jó,hogy mindig beviszem a törülközőt.
- Én kérdeztem,hogy nem baj-e.
- Nem,persze,hogy nem. De megijesztettél. Nem hallottam,hogy bejöttél.
- Mivel énekeltél,így biztosan nem.
Egy széles mosollyal az arcán kivonult. Magamra vettem egy sortot és egy pólót,kisminkeltem magam és elindultam a földszintre. A folyosó végén már ott várt rám,és csak mosolygott.
- Ha még egyszer így nézel,én megütlek!
- Húha,feléledt a vadorzó! Ez jó jel.
- Ne! Esküszöm,ezért még kapsz!
Lefutott a lépcsőn,én pedig próbáltam elkapni. Az ajtóban utolértem és vállon ütöttem. A többiek elég furán néztek ránk,de hát nem tettünk semmi rosszat. Leültünk megreggelizni,de elég hamar megzavarták a nyugalmamat.
- Mondd Kat,miért voltál rosszul tegnap?
- Nem voltam rosszul Rose. Csak sírtam,ennyi.
- Akkor miért sírtál?
- Azért,mert igazságtalanok voltunk vele. De most már nem lehet változtatni rajta.
- Miért is voltunk igazságtalanok Alex?
- Azzal voltunk azok,hogy kényszerítettük a versenyre. De már mindegy,mert beszállt.
- Tényleg? Hát ez csodás hír!
- Igen,az.
Lis-nek gyanús volt a szomorú arcom. Reggeli után odajött kérdezősködni,de nem mondtam neki semmit. Alex elkísért úszószemüveget és új bikinit venni. A boltban egyből felismert az eladó.
- Nem te vagy az,aki tegnap győzelemre vitte a két külföldi lányt?
- De igen. Talán látott minket?
- Persze! Az egész család a világbajnokságot nézte! Szívből gratulálok,és remélem nyernek!
- Köszönöm szépen!
- Na,és mi járatban vannak itt?
- A hölgynek vennénk szemüveget és bikinit.
- Talán te is indulsz leányzó?
- Igen,én is beszállok.
- Remek! Akkor a legjobbat adom!
Körbevezetett a boltban és megmutatta a legjobb márkájú dolgokat. Hamar megtaláltam mindenből a megfelelőt és elindultunk haza. Útközben megálltunk egy fagyizónál és Alex vett nekem egy fagyit.
- Na milyet kérsz?
- Hát a kedvencemet!
- És az melyik?
- Ilyet nem tudni! Sztracsatella,citrom!
- Akkor lesz két sztracsatella,citrom.
Furcsa,de neki is az a kedvence,ami nekem. Egy kis kitérőt tettünk a szálloda felé,mert meg akart mutatni nekem pár érdekességet. Mire visszaértünk,már délután volt. Eléggé elment az idő,de mi észre sem vettük. Este Lis és Alex elkísért az uszodába edzeni. Kemény volt,de megérte a fáradozást. Remek formában voltam,de persze még mindig bennem volt a félelem.
- Holnap lesz a döntő. Remélem,készen állok rá.
- Nyugodj meg Kat,kész vagy rá. Ne gondolj semmire,csak arra,hogy menni fog.
- Nagyon megnyugtatna,ha valaki ma velem aludna.
- Én szívesen veled maradok.
- Nem kell,szerintem Lis is el tudja vállalni.
- Bocsi Kat,de már megígértem Emma-nak. Na haragudj!
- Na,akkor csak jó leszek én is?
- Hát,ha nincs más választásom.
- Te finnyás!
Áthozott pár cuccot a szobámba és lefeküdtünk aludni. Reggel egy teljesen új lendülettel ébredtem fel. Fitt voltam és vidám. Előző nap megkértem mindenkit,hogy szóba se hozzák a versenyt. Jobb,ha nem hajtogatják folyton,talán így nyugodtabb maradok. Már majdnem dél volt,amikor elindultunk az uszoda felé. Az ajtónál Alex megfogta a kezemet és úgy mentünk be. Lassan átöltöztem és kimentem a medencéhez. Hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögül.
- Katherina,lányom!
- Apa? Édes apukám,drága edzőm!
Mindenki értetlenül állt ott mellettünk. Senki sem tudta,hogy az édesapám volt az edzőm még régen. Engem is nagyon meglepett,hogy itt van.
- Tudom,hogy félsz. Valami olyasmit hoztam,ami talán erőt adhat a győzelemhez.
Kinyújtotta a karját és átadta nekem a régi úszószemüvegemet. Könnyek szöktek a szemembe,de felemelte a fejem és csak bátorított.
- Te egy igazi harcos vagy,akire én elmondhatatlanul büszke vagyok! Meg fogod csinálni lányom! Higgy magadban!
- Köszönöm apa!
A bíró a rajthoz rendelt minket. Felhúztam a fejemre a szemüveget,és csak a sípot vártam. A döntőben két kört kell úsznunk,így az egész távolság 200 méter. Hatalmas feladat,de sikerülni fog. Hirtelen megszólalt a síp,és elindultunk. A vízben csak az járt a fejemben,hogy mindent a többiekért kell tennem. Az első 50 méternél majdnem utolsó helyen álltam. A háttérből meghallottam édesapám hangját,ami egy ösztönzést adott nekem. A fordulónál irtózatos sebességbe váltottam és csak hajtottam. Az undok edző csak nevetett rajtam,de hamar lefagyott az arcáról a mosoly. Az első kör végénél már a második helyen álltam. A második fordulóig hatalmas küzdelem ment,hiszen az első helyen álló is nagyon jól bírta. A fordulónál megint meghallottam egy hangot,de ez most másé volt. Csak azt hajtogatta,hogy megcsinálod,és én is csak ezt gondoltam. Eszméletlenül hajtottam. A forduló megtétele után már vezettem. Az utolsó 50 méternél már minimum 15 méter különbség volt köztem és a második helyen lévő között. Egy pillanat múlva már a falnak ütköztem,és csak a nevemet kiáltozták.
- Megvan az első helyezett! Katherina Holloway az első helyezett! Katherina Holloway megnyerte a világbajnokság úszó ágát!
Kimásztam a vízből,és egyből egy hatalmas ölelés fogadott. Alex volt az,az édesapám pedig a háttérből buzdította az embereket a tapsra.
- El sem hiszed,mennyire büszke vagyok rád! Szeretlek!
- Én is szeretlek!
Megcsókolt. Igazi forró és szenvedélyes csók volt. Minden porcikámmal élveztem az összes másodpercet. Rose hirtelen közénk rontott és elkezdett üvöltözni.
- Mit képzelsz magadról? Te az én barátom vagy!
- Már nem. Szakítok veled véglegesen.
- Ezt nem teheted!
Nem érdekelte semmi. Újra megcsókolt. Láttam apámon,hogy nagyon büszke rám és boldog. Hozzá is odamentem és átöleltem.
- Az én nagy és érett lányom!
- Szeretlek apa! Köszönöm,hogy ennyit törődtél velem.
- Ez a pillanat minden szenvedést megért. Legyőzted a félelmedet és most már felvállalhatod a múltadat minden rettegés nélkül.
- Úgy lesz,ahogy mondod.
A nagy képernyőn láttuk,ahogy mindent bemond a tévé. Végre képernyőre került a múltam összes felvétele. Az összes győzelmemet és a balesetemről készült felvételt is lejátszották. A bíró a vetítés után odajött hozzám,megcsókolta a kezemet és fejet hajtott előttem.
- Megtiszteltetés,hogy ön előtt állhatok. Soha életemben nem láttam még ilyen bátor,tehetséges és ekkora akaraterejű embert. Ráadásul nőt! Egyszerűen nem jutok szavakhoz.
- Nagyon hálás vagyok,hogy itt lehettem.
A nyakamba akasztotta az érmet és még egyszer meghajolt előttem. A tömeg tapsviharral búcsúztatott el. Átöltöztem és elmentünk egyet ünnepelni. Egész este az apámmal és Alex-el voltam. Hajnalban visszamentünk a hotelba,Alex pedig átköltözött az én szobámba. Legbelül egy kicsit sajnáltam Rose-t,de nem érdekelt. Az én boldogságomat tartottam szem előtt. Bementem a fürdőszobába,és pont be akartam menni a zuhanyzóba,amikor Alex benyitott.
- Ha nem baj,ma veled zuhanyoznék.
Csak mosolyogni tudtam. Nem mondhatom,hogy nem volt élvezetes vele zuhanyozni. Én eléggé elfáradtam a versenytől,így lefeküdtem aludni. Ő is lefeküdt mellém,de eszében sem volt aludni. Közelebb bújt hozzám és elkezdte a nyakamat csókolgatni. Nagyon jó érzés volt,de valahogyan még nem akartam.
- Remélem megérted,de most nincs kedvem hozzá. Nagyon elfáradtam,és így nem lenne jó.
- Persze,hogy megértem. De remélem,hogy adsz rá alkalmat még itt Rio-ban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése