Egész éjjel alig aludtam valamit,és reggel
úgy nézhettem ki,mint egy élő halott. A lányok még javában
aludtak,amikor elmentem lezuhanyozni. Éppen a zuhany alatt álltam,amikor
észrevettem,hogy nem hoztam be magammal törölközőt. Kikiabáltam a
lányoknak,hogy valaki adjon be nekem egyet. Amíg vártam,egy rossz
mozdulattal belecsöppent a szemembe a hab és nem láttam semmit. Hála
istennek valaki gyorsan benyújtott nekem egy törölközőt,de ahogy
odanyúltam érte,eléggé megijedtem és elkezdtem sikoltozni. A kéz,ami
benyúlt,egyik lányé sem volt. Gyorsan megtöröltem a szemem és
megláttam,hogy Balázs az.
- Hát te mit keresel itt? Már zuhanyozni sem hagyod az embert?
- Bocsánat felség,csak jöttelek megnézni,hogy fent vagy-e.
- Jól van,megbocsátok. Várj meg,mindjárt kész vagyok és akkor mehetünk is le.
Engedelmeskedett és megvárt. Mind a ketten az ,,I Love Hip Hop!,, feliratos pólónkat vettük fel,majd lementünk az egyik táncterembe még egy kicsit próbálni. A verseny most is délelőtt volt,így eléggé kellett igyekeznünk,hogy odaérjünk. Nagy meglepetésünkre kiderült,hogy Ramóna is jelentkezett egyénivel a versenyre. Először őket nézték meg az oktatók,és szerintem elég jó helyezést ér majd el. Nagyon megijedtem,amikor minket szólítottak a színpadra,de Balázs megfogta a kezem,és ez erőt adott. Hamar letudtuk az egészet és a végén hatalmas tapsot és éljenzést kaptunk. Sajnos ennek az eredményét is csak holnap tudjuk meg. Délután egy közös focit szerveztünk a parton. Holnap lesz az utolsó napunk itt a táborban,ezért már inkább a közösséggel és a szórakozással foglalkozunk,de azért a táncot sem hanyagoljuk nagyon. Remekül éreztük magunkat,mindenki elég sokat esett és a végére mi nyertünk 4:3-ra. Este Balázzsal és Andrissal meg még pár táborozóval bementünk az egyik táncterembe és egész éjjel ott szórakoztunk. Olyan éjjel fél tizenkettő körül Diniék is csatlakoztak hozzánk,így már elegen voltunk ahhoz,hogy felelsz vagy merszezhessünk. Egyszer csak rám került a sor és mivel mertem,Andris azt a feladatot adta,hogy sztriptízeljek. Én persze azonnal belementem,és egy kis tán közben elkezdtem levenni a pólómat. A fiúk persze azonnal fütyülgettek,én pedig tovább folytattam a műsort. A végén egy szál melltartóban és egy bugyiban álltam ott,ami Balázsnak és Andrisnak eléggé tetszett. Amikor észrevette Balázs,hogy Andris hogy néz rám,azonnal közbeszólt.
- Hékás! Ő az én csajom,szóval csak nem bámulni.
- Tesó,tudod hogy én soha semmi rosszat nem tennék. De azért egy kis bámulás még belefér.
- Na gyere,most megkapod a magadét!
Leszorította a fejét és egy hatalmas kokit adott neki. Én visszabújtam a pólómba,de a sortot már nem volt kedvem felvenni. Amikor láttam,hogy csak azért sem hagyják abba a civakodást,odamentem és rájuk ültem. Erre azonnal mind a kettőjük könyörögni kezdett,hogy ne csináljam ezt,de én oda se figyeltem. Ám sajnos ez okozta a vesztemet,mert az egyik pillanatban elkapták a derekamat és elkezdtek csikizni.
- Ne,csak ezt ne! Inkább meghalok!
Persze erre abbahagyták,mert megsajnáltak. Körülbelül hajnal fél ötig lehettünk fent,mert már csak arra emlékszem,hogy háromnegyed ötkor az ágyamban feküdtem és éppen elaludtam. Délelőtt tíz óra előtt senki sem kelt fel,és ekkor is már a többiek rángattak ki minket az ágyból. Elérkezett az utolsó nap és az eredményhirdetés. Azt már tudtuk,hogy a csoport 2. helyezett lett,de még az egyéni,a duo és az összesített eredményét nem tudjuk. Ha az egyénink és a duo is első helyezést kap,akkor megnyerjük az összesítettet,és vele együtt egy szép nagy kupát is. Ráadásul mi kapjuk meg az év legjobb tánccsoportja címet is.
- Üdvözöljük Önöket hölgyeim és uraim! Eljött a várva várt pillanat,hogy kihirdessük az idei év legjobb tánccsapatát!
Az ütő is megállt bennünk egy pillanatra,aztán a zsűri elnöke tovább folytatta a beszédet.
- Akkor először nézzük az egyéni táncok első helyezettjét! Ő nem más,mint……..mint Horváth Ramóna!
- Ez az! Az egyéniben már taroltunk! Lássuk a duo-t!
- Nos,most következzenek a duok! Ez a mezőny eléggé szoros volt,de a zsűri pontszámai alapján nagy fölénnyel nyert az első helyezett. Hát,lássuk kit rejt a boríték!
Balázzsal megfogtuk egymás kezét és félve vártuk a végeredményt.
- Az első helyezett a Vision Várpalota duoja,Somogyi Alexandra és az edzője,Balázs!
Szorosan átöleltük egymást és csak sírtunk. Jó,mondjuk én jobban sírtam,de azért az ő szeméből is kiszökött pár könnycsepp. Az egész csapattal együtt felmentünk a színpadra és átvettük a kupát és az érmeket. Hatalmas megtiszteltetés volt ott állni,és átérezni azt,hogy mi vagyunk a legjobb táncosok. Délután még volt egy táncóránk,utána pedig mindenki ledőlt egy kicsit pihenni. Dini,Fanni,Ramóna és én Andris segítségével bementünk Balázs szobájába,hogy egy kicsit megvicceljük. Négy óra felé arra riadt fel mindenki,hogy az udvaron valaki iszonyatosan üvöltözik. Kinéztünk,és Balázs állt kint kislánynak kisminkelve.
- Ki volt az? Ki tette ezt velem?
Persze mi elröhögtük magunkat,így rájött,hogy mi voltunk. Sajnálatunkra lent hagytuk a szobájában a sminkes cuccainkat,amivel felsietett hozzánk és a mi arcunkat is jól összekente vele. Este pedig az egész csapat beült a büfébe,Balázs pedig meghívott mindenkit egy körre. Lassacskán mindenki elment összepakolni és aludni,csak páran maradtunk ott iszogatni. Persze Balázs,Andris,Dini és én totál leittuk magunkat. Fanni és Ramóna nem tartottak velünk,mert nem érezték magukat jól és így inkább elmentek pihenni. Hajnalig csak táncolgattunk és történeteket meséltünk egymásnak,közben pedig mindenki egyre részegebb lett. Negyed három körül úgy döntöttünk,hogy elmegyünk aludni,mert már mindenki elég fáradt volt. Andris felkísérte Dinit a szobánkba,én pedig bementem Balázs szobájába,mert még egy kicsit dumálni akartunk. Lefeküdtünk az ágyára és úgy beszélgettünk.
- Lexa,te szeretnéd,ha a kapcsolatunkat folytatnánk otthon is?
- Persze,hogy szeretném! Miért kérdezed?
- Csak mert előfordulhat,hogy sokan nem nézik majd jó szemmel azt,hogy mi együtt vagyunk.
- Mit foglalkozol velük? Én szeretlek téged és ezen kívül semmi más nem érdekel!
Mélyen belenézett a szemembe,majd megcsókolt. Abból az egy csókból sok csók lett,majd a sok csók közben elkezdte lehúzni rólam a pólómat. Egyáltalán nem ellenkeztem,hiszen az utolsó együtt töltött napunk a táborban,és ezt mind a ketten felejthetetlenné szeretnénk tenni. Végre megtörtént,aminek előbb-utóbb meg kellett volna,és én iszonyatosan boldog voltam. Álmomban sem mertem arra gondolni,hogy én valaha is egyáltalán közelebbi kapcsolatba kerülök a Balázzsal,most pedig itt fekszem vele egy ágyban és a barátnője vagyok. Reggel korán kellett kelnünk,hogy a bőröndjeinket összepakolhassuk. Halkan beosontam a szobánkba,de a lányok már fent voltak és kérdőre vontak.
- Hát te hol voltál?
- Az éjjel nem akartalak felébreszteni titeket,ezért Balázzsal aludtam.
- Barátosném,én nem hinném,hogy ti olyan sokat aludtatok volna!
- Na de Dini!
- Mi a baj? Én sem aludtam sokat az Andris miatt!
- Micsoda? Te és az Andris kavartatok az éjjel?
- Mert mintha te nem kavartál volna a Balázzsal!
- Hát,ez igaz.
Mind a négyen hatalmas nevetésben törtünk ki. Elég hamar összepakoltunk,így még maradt egy kis időnk indulásig. Megkértem Balázst,hogy még sétáljunk egyet a parton,amíg nem jön a busz. Háromnegyed tizenegyre ott volt a busz értünk,és körülbelül negyed óra múlva már mindenki fent ült. Szomorúan néztünk ki az ablakon,véleményem szerint mindenkinek hiányozni fog ez a hely. A haza utat vidáman töltöttük,én elénekeltem pár híresebb angol számot,a csajok meg táncoltak rá. Lassacskán megérkeztünk az edzőterem elé és a buszon már csak a mi csoportunk maradt. Mindenki leszállt a buszról és még egy utolsó búcsút vettünk egymástól.
- Hát örülök gyerekek,hogy ennyien eljöttetek a táborba,jövő héten ugyan itt találkozunk edzésen,addig is jó pihenést mindenkinek!
Már majdnem elindultam hazafelé,amikor mögém lépett.
- Tőlem már el se köszönsz?
- Annyira el voltál foglalva a többiekkel,hogy gondoltam,rám már nem is jut időd.
- Dehogyis nem! Gyere ide!
Szorosan átölelt,én pedig adtam egy puszit a szájára. Még egy búcsúcsókot adtunk egymásnak,aztán a csajokkal elindultunk hazafelé.
- Jövő héten edzésen találkozunk! Szeretlek!
- Én is szeretlek!
Jövő héten újra találkozunk,de akkor már más lesz minden.....
- Hát te mit keresel itt? Már zuhanyozni sem hagyod az embert?
- Bocsánat felség,csak jöttelek megnézni,hogy fent vagy-e.
- Jól van,megbocsátok. Várj meg,mindjárt kész vagyok és akkor mehetünk is le.
Engedelmeskedett és megvárt. Mind a ketten az ,,I Love Hip Hop!,, feliratos pólónkat vettük fel,majd lementünk az egyik táncterembe még egy kicsit próbálni. A verseny most is délelőtt volt,így eléggé kellett igyekeznünk,hogy odaérjünk. Nagy meglepetésünkre kiderült,hogy Ramóna is jelentkezett egyénivel a versenyre. Először őket nézték meg az oktatók,és szerintem elég jó helyezést ér majd el. Nagyon megijedtem,amikor minket szólítottak a színpadra,de Balázs megfogta a kezem,és ez erőt adott. Hamar letudtuk az egészet és a végén hatalmas tapsot és éljenzést kaptunk. Sajnos ennek az eredményét is csak holnap tudjuk meg. Délután egy közös focit szerveztünk a parton. Holnap lesz az utolsó napunk itt a táborban,ezért már inkább a közösséggel és a szórakozással foglalkozunk,de azért a táncot sem hanyagoljuk nagyon. Remekül éreztük magunkat,mindenki elég sokat esett és a végére mi nyertünk 4:3-ra. Este Balázzsal és Andrissal meg még pár táborozóval bementünk az egyik táncterembe és egész éjjel ott szórakoztunk. Olyan éjjel fél tizenkettő körül Diniék is csatlakoztak hozzánk,így már elegen voltunk ahhoz,hogy felelsz vagy merszezhessünk. Egyszer csak rám került a sor és mivel mertem,Andris azt a feladatot adta,hogy sztriptízeljek. Én persze azonnal belementem,és egy kis tán közben elkezdtem levenni a pólómat. A fiúk persze azonnal fütyülgettek,én pedig tovább folytattam a műsort. A végén egy szál melltartóban és egy bugyiban álltam ott,ami Balázsnak és Andrisnak eléggé tetszett. Amikor észrevette Balázs,hogy Andris hogy néz rám,azonnal közbeszólt.
- Hékás! Ő az én csajom,szóval csak nem bámulni.
- Tesó,tudod hogy én soha semmi rosszat nem tennék. De azért egy kis bámulás még belefér.
- Na gyere,most megkapod a magadét!
Leszorította a fejét és egy hatalmas kokit adott neki. Én visszabújtam a pólómba,de a sortot már nem volt kedvem felvenni. Amikor láttam,hogy csak azért sem hagyják abba a civakodást,odamentem és rájuk ültem. Erre azonnal mind a kettőjük könyörögni kezdett,hogy ne csináljam ezt,de én oda se figyeltem. Ám sajnos ez okozta a vesztemet,mert az egyik pillanatban elkapták a derekamat és elkezdtek csikizni.
- Ne,csak ezt ne! Inkább meghalok!
Persze erre abbahagyták,mert megsajnáltak. Körülbelül hajnal fél ötig lehettünk fent,mert már csak arra emlékszem,hogy háromnegyed ötkor az ágyamban feküdtem és éppen elaludtam. Délelőtt tíz óra előtt senki sem kelt fel,és ekkor is már a többiek rángattak ki minket az ágyból. Elérkezett az utolsó nap és az eredményhirdetés. Azt már tudtuk,hogy a csoport 2. helyezett lett,de még az egyéni,a duo és az összesített eredményét nem tudjuk. Ha az egyénink és a duo is első helyezést kap,akkor megnyerjük az összesítettet,és vele együtt egy szép nagy kupát is. Ráadásul mi kapjuk meg az év legjobb tánccsoportja címet is.
- Üdvözöljük Önöket hölgyeim és uraim! Eljött a várva várt pillanat,hogy kihirdessük az idei év legjobb tánccsapatát!
Az ütő is megállt bennünk egy pillanatra,aztán a zsűri elnöke tovább folytatta a beszédet.
- Akkor először nézzük az egyéni táncok első helyezettjét! Ő nem más,mint……..mint Horváth Ramóna!
- Ez az! Az egyéniben már taroltunk! Lássuk a duo-t!
- Nos,most következzenek a duok! Ez a mezőny eléggé szoros volt,de a zsűri pontszámai alapján nagy fölénnyel nyert az első helyezett. Hát,lássuk kit rejt a boríték!
Balázzsal megfogtuk egymás kezét és félve vártuk a végeredményt.
- Az első helyezett a Vision Várpalota duoja,Somogyi Alexandra és az edzője,Balázs!
Szorosan átöleltük egymást és csak sírtunk. Jó,mondjuk én jobban sírtam,de azért az ő szeméből is kiszökött pár könnycsepp. Az egész csapattal együtt felmentünk a színpadra és átvettük a kupát és az érmeket. Hatalmas megtiszteltetés volt ott állni,és átérezni azt,hogy mi vagyunk a legjobb táncosok. Délután még volt egy táncóránk,utána pedig mindenki ledőlt egy kicsit pihenni. Dini,Fanni,Ramóna és én Andris segítségével bementünk Balázs szobájába,hogy egy kicsit megvicceljük. Négy óra felé arra riadt fel mindenki,hogy az udvaron valaki iszonyatosan üvöltözik. Kinéztünk,és Balázs állt kint kislánynak kisminkelve.
- Ki volt az? Ki tette ezt velem?
Persze mi elröhögtük magunkat,így rájött,hogy mi voltunk. Sajnálatunkra lent hagytuk a szobájában a sminkes cuccainkat,amivel felsietett hozzánk és a mi arcunkat is jól összekente vele. Este pedig az egész csapat beült a büfébe,Balázs pedig meghívott mindenkit egy körre. Lassacskán mindenki elment összepakolni és aludni,csak páran maradtunk ott iszogatni. Persze Balázs,Andris,Dini és én totál leittuk magunkat. Fanni és Ramóna nem tartottak velünk,mert nem érezték magukat jól és így inkább elmentek pihenni. Hajnalig csak táncolgattunk és történeteket meséltünk egymásnak,közben pedig mindenki egyre részegebb lett. Negyed három körül úgy döntöttünk,hogy elmegyünk aludni,mert már mindenki elég fáradt volt. Andris felkísérte Dinit a szobánkba,én pedig bementem Balázs szobájába,mert még egy kicsit dumálni akartunk. Lefeküdtünk az ágyára és úgy beszélgettünk.
- Lexa,te szeretnéd,ha a kapcsolatunkat folytatnánk otthon is?
- Persze,hogy szeretném! Miért kérdezed?
- Csak mert előfordulhat,hogy sokan nem nézik majd jó szemmel azt,hogy mi együtt vagyunk.
- Mit foglalkozol velük? Én szeretlek téged és ezen kívül semmi más nem érdekel!
Mélyen belenézett a szemembe,majd megcsókolt. Abból az egy csókból sok csók lett,majd a sok csók közben elkezdte lehúzni rólam a pólómat. Egyáltalán nem ellenkeztem,hiszen az utolsó együtt töltött napunk a táborban,és ezt mind a ketten felejthetetlenné szeretnénk tenni. Végre megtörtént,aminek előbb-utóbb meg kellett volna,és én iszonyatosan boldog voltam. Álmomban sem mertem arra gondolni,hogy én valaha is egyáltalán közelebbi kapcsolatba kerülök a Balázzsal,most pedig itt fekszem vele egy ágyban és a barátnője vagyok. Reggel korán kellett kelnünk,hogy a bőröndjeinket összepakolhassuk. Halkan beosontam a szobánkba,de a lányok már fent voltak és kérdőre vontak.
- Hát te hol voltál?
- Az éjjel nem akartalak felébreszteni titeket,ezért Balázzsal aludtam.
- Barátosném,én nem hinném,hogy ti olyan sokat aludtatok volna!
- Na de Dini!
- Mi a baj? Én sem aludtam sokat az Andris miatt!
- Micsoda? Te és az Andris kavartatok az éjjel?
- Mert mintha te nem kavartál volna a Balázzsal!
- Hát,ez igaz.
Mind a négyen hatalmas nevetésben törtünk ki. Elég hamar összepakoltunk,így még maradt egy kis időnk indulásig. Megkértem Balázst,hogy még sétáljunk egyet a parton,amíg nem jön a busz. Háromnegyed tizenegyre ott volt a busz értünk,és körülbelül negyed óra múlva már mindenki fent ült. Szomorúan néztünk ki az ablakon,véleményem szerint mindenkinek hiányozni fog ez a hely. A haza utat vidáman töltöttük,én elénekeltem pár híresebb angol számot,a csajok meg táncoltak rá. Lassacskán megérkeztünk az edzőterem elé és a buszon már csak a mi csoportunk maradt. Mindenki leszállt a buszról és még egy utolsó búcsút vettünk egymástól.
- Hát örülök gyerekek,hogy ennyien eljöttetek a táborba,jövő héten ugyan itt találkozunk edzésen,addig is jó pihenést mindenkinek!
Már majdnem elindultam hazafelé,amikor mögém lépett.
- Tőlem már el se köszönsz?
- Annyira el voltál foglalva a többiekkel,hogy gondoltam,rám már nem is jut időd.
- Dehogyis nem! Gyere ide!
Szorosan átölelt,én pedig adtam egy puszit a szájára. Még egy búcsúcsókot adtunk egymásnak,aztán a csajokkal elindultunk hazafelé.
- Jövő héten edzésen találkozunk! Szeretlek!
- Én is szeretlek!
Jövő héten újra találkozunk,de akkor már más lesz minden.....
-VÉGE-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése