Egy élet fordulópontja 3/3.

Úgy érzem,már sosem tellik el ez az egy hét.Már kedd van és éppen itt ülök a gépem előtt.Semmi érdemlegeset nem tudok csinálni,csak ülök és folyton csak
Atyra gondolok.Felhívtam Lilyt,hogy találkozzunk,mert el akarom neki mesélni a hétvégén történteket.A szokásos helyünkön találkoztunk és én elmondtam neki mindent.

• Ez komoly Lexy?Te lefeküdtél az Atyval?
• Igen.Akkor bűn lenne?
• Szerintem ez totál durva!Mekkora mázlista vagy!
• Már a szívbajt hoztad rám!Azt hittem,hogy ez miatt eltávolodsz tőlem.
• Dehogy is!De mondd már el,hogy milyen volt vele!
• Hát....csodálatos.
• Ajha,ahogy látom,elcsavarta a fejed!
• Azt hiszem,szeretem.

Ennél a mondatnál megálltam.Vajon ő is szerethet?Nem tudtam,hogy mit gondoljak,de Lily próbált meggyőzni,hogy biztosan szeret.Elmeséltem Carlynak és Emilynek is a történteket,és ők is ugyanezt mondták.Péntekig bizonytalanságban voltam,aztán eljött végre az edzés,és megbizonyosodhattam mindenről.Bementünk a terembe és Aty már ott gyakorolt éppen.Ránéztem,de most nem mosolygott rám.Szótlanul táncoltam végig az edzést,majd külön edzésen kérdőre vontam.

• Mi a probléma?Ma még hozzám se akartál szólni.
• Figyelj Lexy.....lehet jobb lenne,ha elfelejtenénk a szombaton történteket.
• Ja,hogy nálad ez így meg.Az ágyadba csábítasz egy lányt,aztán megeldobod.Jól hangzik.Azt megtudhatnám,hogy mi az oka?
• A volt barátnőm.Vagyis a barátnőm.
• Ó,szóval újra együtt vagytok!Gratulálok.Abból a végleges szakításból végül semmi sem lett.Csak akkor legalább engem ne hülyítettél volna!A táncot majd holnap befejezzük,most nincs hangulatom hozzá.

Felkaptam a táskámat és kiviharzottam a teremből.Utánam futott,de nem érdekelt.Felfutottam a szobámba és végre elsírtam magam.Borzalmasan bántott,hogy csak így kihasznált.Életemben először beleszerettem valakibe,ráadásul oda is adtam magam neki,erre közli velem,hogy nem kellek neki.Másnap egész délelőtt depressziós voltam,aztán összeszedtem magam és elindultam az edzésre.Amikor felértem,a lányok már ott voltak és persze egyből meglátták rajtam,hogy nem vagyok jól.Kint elmeséltem nekik,hogy mi történt.Mindegyikük csak azt hajtogatta,hogy Aty mekkora egy bunkó,meg hogy ezért most ők is utálják.Jó lett volna,ha ez segít rajtam,de sajnos nem.Csöndben végig táncoltuk az edzés,majd Carly és Emily ott maradt megnézni a külön edzést.Láttam Atyn,hogy inkább kettesben akart velem maradni,de engem nem érdekelt.A barátnőim előtt is elmondhat akármit.Végre befejeztük a duonkat,úgyhogy már csak annyira kell ott maradnom edzések után,hogy átnézzük egyszer-kétszer.Újabb hét jött és facebookon kaptam egy üzenetet a tánccsoportban,hogy csütörtökön fellépés.Sajnos így találkoznom kell vele holnap és szerdán is.Egész délután egy zsepivel a kezemben ültem és sírtam.Már azon is elgondolkoztam,hogy inkább kilépek a csoportból,mert ekkora fájdalmat nem bírok így elviselni.Másnap délután az egész csoport összegyűlt a teremben és minden táncot átnéztünk.Most kivételesen a többiek előtt gyakoroltuk a külön táncunkat,amihez igazán nem volt kedvem.Gyakorlás után Lis,az egyik táncos csaj odajött hozzám és megölelt.Azt hiszem,rájött a dolgokra és próbál megvigasztalni.Miközben megölelt,elsírtam magam,amit Aty is meglátott.Remélem,egy kicsit megérintette és elgondolkoztatta a dolog,ugyanis én eléggé szenvedek belül.Hála istennek túléltem a szerdát és végre eljött a fellépés.Aty barátnője is eljött,ami miatt eléggé nehéz volt türtőztetnem magam.Majdnem az utolsó csapat voltunk,ezért jó pár órát várhattunk a sorunkra.Végre bejelentették a csoportos táncunkat,a szívem pedig már majdnem kiugrott a helyéről.Hamar letáncoltuk a csapattal,majd Aty és én ott maradtunk a színpadon.Egymásra néztünk,majd elindult a zene és mi elkezdtünk táncolni.Nem tudom miért,de már nem bírtam az érzéseimet visszafogni és minden bennem lévő szenvedélyt beleraktam a táncba.A végén átöleltem,majd ő egy mozdulattal megcsókolt.A nézőtéren hatalmas tapsvihar tört ki,a barátnője pedig iszonyatos ordibálásba kezdett.Aty odafordult hozzá és ezt a pár mondatot mondta neki még utoljára:

• Bocsáss meg,de rájöttem,hogy én Lexyt szeretem.Sohasem éreztem még ilyet,úgyhogy muszáj mellette maradnom.Sajnálom,de szakítok veled.Jobb,ha többet nem találkozunk.

A csaj sírva elfutott,Aty pedig odajött hozzám és szorosan átölelt.Ebben a pillanatban Lis-re néztem,aki boldogan mosolygott rám.Úgy éreztem,hogy az örömtől el tudtam volna szállni.Lerohantunk a színpadról,majd egyből felkapott és elkezdett ölelgetni.A végén mindenki odajött hozzánk és átölelt minket,amitől persze szinte alig kaptunk levegőt.Bementünk az öltözőbe és Aty elmondta a többieknek,hogy vasárnap lesz egy verseny a szomszédos városban,amire benevezett minket.

• Megkérnélek titeket,hogy holnap és szombaton feltétlenül gyertek el az edzésre,mert át kell néznünk a műsort.Este pihenjétek ki magatokat és holnap akkor találkozunk!

Átöltöztünk és elindultunk haza.Ma újra hazakísért és az ajtóban még egyszer átölelt.Anyu ezt meglátta az ablakból,ami miatt megint elkezdett dühöngeni.Ahogy beléptem az ajtón,már le is szidta a fejem.

• Miért ölelget téged folyton ez a tánctanár?
• Nem mindegy az neked?
• Nem!Csak nem összejöttél vele?
• Mi van akkor,ha igen?Szeretem.Ennyi.
• Micsoda?Na jól van,a jövőhéttől befejezted a táncot!
• Anyu,azt se láttad,hogy hogyan táncolok!Ráadásul őt sem ismered,még is gyűlölöd!
• Menj a szobádba és erről nem szeretnék vitatkozni!

Sírva felrohantam a szobámba és senkivel sem akartam beszélni.Másnap edzésen teljesen le voltam lombozódva,amit Aty egyből észrevett.Elmeséltem neki,hogy nem engedik meg,hogy tovább táncoljak,amin teljesen kiakadt.

• Harcolnod kellene azért,amit igazán szeretsz!
• Mit tehetnék?A szüleim és nem dönthetek szabadon.
• Néha meg kell szegni a szabályokat.Ha erre nem vagy képes,akkor sosem leszel az,aki akarsz lenni.

Ezzel sarkon fordult és elment.Teljesen magam alatt voltam és már azt sem tudtam,hogy mit csináljak.A szombati edzésen már valamivel jobb kedvem volt,mint előző nap.Mondjuk így is alig vártam,hogy végezzünk.Este anyu azzal fogadott,hogy nem akar elengedni a vasárnapi versenyre,de ezt még hála istennek le tudtam beszélni vele.Holnap lesz az utolsó nap,hogy Atyval és a csapattal találkozok.Reggel sírva kívántam azt,hogy ez a nap bárcsak ne jött volna el.Felvettem a legjobb táncos ruhámat és kimentem a buszmegállóba.Lily és Emily is ezzel a busszal jött,Carlyt pedig kocsival vitték el.Délre kiértünk a megbeszélt helyre,ahol már mindenki ott volt.Az öltözőben leültem Aty mellé és csak az járt a fejemben,hogy soha többé nem láthatom.Körülbelül két óra múlva lejöttek szólni,hogy mi következünk,így hát felmentünk a színpad mögé és vártuk,hogy bejelentsenek minket.Pár perc múlva megszólalt egy hang,amire megindultunk kifelé a nézők elé.Beálltunk a kezdő pózba és elkezdtük a táncot.Amikor befejeztük,egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögül,aminek hallatán elérzékenyültem.Az anyukám volt az és sírva tapsolt.Meghajlás után azonnal hátra futottam és átöleltem.

• Sajnálom,hogy el akartalak tiltani téged a tánctól.Csak most láttam be,hogy mekkorát hibáztam.Ugye megbocsátasz nekem?
• Hát persze anya!

Megöleltük egymást,de közben szóltak,mert a duonk következett.Kimentünk és egymás szemébe néztünk.A táncunk után anyu odajött Atyhoz,mert beszélni akart vele.Neki is elmondta,hogy mennyire sajnálja,amit csinált és hogy végül elfogadja őt.Szóval végre nem akar közénk és a boldogságunk közé állni.Iszonyatosan boldog voltam és talán ez volt életem legboldogabb napja.
Azt hiszem,ez a nap és ez az esemény jelentette az életem fordulópontját....

-VÉGE-