Elég hamar elaludtam. Reggel boldogsággal tele ébredtem fel. Az édesapám hagyott nekem egy levelet az éjjeli szekrényemen.
,, Kedves Lányom!
Nekem vissza kellett utaznom Európába,de neked nagyon jó nyaralást kívánok! Hallottam,hogy lesz egy táncbajnokság
is,úgyhogy ahhoz sok sikert kívánok! Érezd jól magad,és gratulálok ahhoz is,hogy összejöttetek Alex-el. Remek ember és megérdemel téged. Még egyszer jó nyaralást és otthon találkozunk!,,
Kicsit meghatódtam. Nagyon örültem annak,hogy elfogadja a kapcsolatunkat. Nemsokára Alex is felébredt,és együtt lementünk reggelizni. Már mindenki várt ránk,és csak a versenyről kérdezősködtek.
- Mindenkinek köszönöm,hogy ennyire rám erőszakoltátok ezt a versenyt. Nélkületek nem tudtam volna legyőzni a félelmeimet és ezért hálás vagyok!
- Nagyon ügyes voltál! Végig neked szurkoltunk. Na és mikor gyakorolunk a tánc bajnokságra? Az is itt van három nap múlva.
- Tényleg a tánc! Na jó gyerekek,akkor ma egész délután edzünk!
- Ne legyél ennyire szigorú velük! Ma én hozom a döntéseket! Délután 3 óra hossza edzés,utána pedig mindenkit meghívunk egy fagyira! Ja és kimegyünk a mólóra bulizni.
- Ez az!
- Na látod Alex,így kell ezt csinálni. Hidd el,keményen fognak edzeni.
- Neked elhiszem.
Minden csókját irtózatosan élvezem.
- Na,akkor induljunk is el a táncterembe!
Tényleg keményen dolgoztak a többiek edzésen. Úgy látszik,mindig beválnak a módszereim. Edzés után mindenki átöltözött és lementünk a mólóra bulizni egyet. Alex-el közösen mindenkinek vettünk fagyit,utána pedig leültünk egy helyre,ahonnan láthattuk a táncosokat. Rose-nak nem volt kedve bulizni,így ő visszament a hotelba. Egy idő után mi is annyira kedvet kaptunk a tánchoz,hogy beálltunk a többiek közé. Egész este kint mulattunk,majd olyan hajnal fél 1 körül visszamentünk aludni. Szerintem mindenki hamar elaludt,csak mi maradtunk fent hajnal 3-ig. Egész nap edzeni voltunk a táncteremben,mivel a következő nap már verseny. Kiválóan teljesített mindenki,és végre sikerült összeraknunk tökéletesre a műsort.
- Ezzel biztosan aratni fogunk! Természetesen mindezt kinek másnak köszönhetnénk,mint Alex-nek.
- Na azért ne túlozzunk! Ebből a táncból semmi sem lenne,ha ti nem lennétek. Köszönöm a sok fáradozást,de most mindenki menjen el pihenni,mert holnap húzós napunk lesz!
Este egy kicsit megijedtem,mivel nagyon fájt a hátam. Sosem szokott fájni,főleg nem ennyire. Bevettem rá két fájdalomcsillapítót,és még be is kentük,de semmi változás nem történt. Alex is kezdett kétségbe esni,mivel nem hiányozhatok a táncból. Hajnalban már olyan fájdalmaim voltak,hogy orvost kellett hívni hozzám. Az orvos megállapította,hogy túlságosan megterheltem magam és egy ideg is becsípődött. Sírtam a szomorúságtól,hiszen én táncolni akartam,de így nem lehet. Egész nap nem kelhettem ki az ágyból,de délutánra erőt vettem magamon és lesétáltam a többiekhez.
- Ti meg mit csináltok?
- Próbáljuk megcsinálni a táncot nélküled.
- Nem! Benne leszek és nem érdekel ez a hátfájás sem! Nem fogok most meghátrálni és mindenkivel kiszúrni!
- Mozgásképtelen vagy. Mégis így hogy akarsz táncolni?
- Nem tudom! De majd valahogyan megoldom. Csak annyit kérnék,hogy vedd elő a ruhámat és segíts feladni. A többi menni fog.
Felvett a karjaiba és felcipelt a szobámba. A szekrényből előkereste a versenyruhámat és nagy nehezen segített feladni rám. Mivel sétálni is alig tudtam,így hívott egy taxit,ami kivitt a helyszínre. Nagyon sokan gyűltek össze a versenyre,és valószínűleg elég erős mezőnnyel nézünk szembe. Lassan ők is kiértek a helyszínre és együtt mentünk be az öltözőbe. Ők ott vették át a ruhájukat,én pedig addig kimentem a dühöngőbe. A verseny pontban 18:00-kor kezdődött el,és szerencsénkre eléggé a végére kerültünk. Mindenkinek folyamatosan a tánc járt a fejében és egy pillanatra sem gondoltunk másra. Már a verseny vége felé jártunk,amikor minket szólítottak. Nagyon izgultunk,én pedig csak abba reménykedtem,hogy végig tudom táncolni.
- Most pedig következik a Vision tánccsoport! Sok szerencsét nekik!
- Mindent bele gyerekek!
A tánc elején azt hittem,hogy összeesem,de erőt vettem magamon és folytattam. Sikeresen és hiba nélkül be tudtuk fejezni,de ahogy vége lett a táncnak,én összeestem.
- Alex! Nem tudok lábra állni! Nem bírok!
Kétségbeesve futott oda hozzám. Felkapott a karjaiba és bevitt az öltözőbe. Lefektetett a padra és masszírozni kezdte a hátamat.
- Kérlek,az eredményhirdetésig bírd ki. Bent leszek veled addig,de muszáj lesz kijönnöd. Utána esküszöm három napig feküdhetsz és csak pihenhetsz.
- Jó,megpróbálok.
A masszázs tényleg segített,ugyanis már nem fájt annyira a hátam. Megkapaszkodtam Alex nyakában és úgy mentünk ki az eredményhirdetésre. Mindenki izgatott volt a végeredmény miatt. Csak remélni tudtuk,hogy elsők lettünk.
- Most pedig következzen a végeredmény! Minden csapat jól szerepelt,de csak egy nyerheti meg a versenyt. Itt a kezemben a végleges eredmény. Nézzük,vajon ki nyert ma?
- Az sem lesz baj,ha nem nyerünk. Én tudom,hogy kiválóak voltatok ma! Köszönök mindent nektek!
- És a nyertes csapat………
- Úristen,mondja már ki!
- A nyertes a Vision táncsapat!
- Nem hiszem el! Nyertünk! Istennő vagy Kat!
Felkapott és megcsókolt. Sohasem láttam még ilyen boldognak. Megnyertük a világbajnokság úszó ágát is,és megnyertük a táncbajnokságot is. Mindenki csak kiabált és volt,aki már sírt is a boldogságtól. Alex átvette a kupát,majd megkérték,hogy szóljon pár szót.
- Hát elsősorban köszönöm a zsűrinek és köszönöm a csapatomnak,hogy megnyertük ezt a versenyt! Másrészről köszönöm ennek a csodálatos lánynak,hogy győzelemre vitte a csapatot. Úgy jött el a versenyre,hogy mozognia sem szabadott volna. De ő mégis itt volt,és küzdött az egész csapatért. Igazából ő érdemli meg a kupát,mert nélküle most nem állhatnánk itt. Egy nagy tapsot kérnék Katherina Holloway-nak! És persze az egész csapatomnak is egy hatalmas tapsot kérnék!
- Köszönöm,hogy ezt mondtad!
- Tudod,hogy én mindig csak az igazat mondom.
Azt hittem,helyben meghalok a gyönyörtől. Mintha csak egy tündérmesébe csöppentem volna,és sosem ébrednék fel. A verseny után boldogan mentünk vissza a hotelba. Útközben megálltunk,mert Alex vett nekem egy lufit és egyet telefonálni is akart. Amikor visszaértünk,mindenki fáradtan vonult vissza a szobájába,engem pedig úgy cipelt fel,mert már járni sem tudtam. Hatalmas meglepetésben volt részem odafent. A szobám tele volt rózsákkal,a szekrények,az ágy,minden.
- Szóval ezért telefonáltál! Annyira édes vagy!
- Érted mindent!
Lerakott az ágyba és megmasszírozta a hátam. Egy idő múlva azt vettem észre,hogy megint a nyakamat csókolgatja. Szembe fordultam fele,és megcsókoltam. Elkezdtem felhúzni a pólóját,mire ő egy könnyed mozdulattal lekapta magáról. Neki már nehezebb volt az én pólómat levenni,de megbirkózott a feladattal. Szépen lassan minden ruhadarabtól megszabadultunk,és egy szenvedélyes éjszakát töltöttünk együtt. Reggel boldogsággal tele ébredtem fel. Ő már rég fent volt és a reggelit is felhozta nekem.
- Jó reggelt hétalvó! Megjött a reggeli.
- Jó reggelt! Remélem,a falakon nem hallatszódnak át annyira a hangok.
- Ha meg igen,akkor mi van? Mindenki tudja már,hogy milyen egy szeretkezés.
- Na de Alex!
Odabújt hozzám és megcsókolt. Legszívesebben egész nap az ágyban feküdtem volna vele,de nem lehetett. A többiekre is kell figyelnie valakinek. Az esti masszázs elég jól hatott,ugyanis már ki tudtam kelni az ágyból. Igaz,hogy csak nehézkesen tudtam lemenni a földszintre,de megoldottam. Emma és Lis elég furán néztek rám,de a többiek vidáman ültek még a reggeli fölött. Én beültem Emma-ék mellé,mert gondolataim szerint kérdezősködni akartak.
- Látom,éjszaka javult a hátad.
- Talán a lökések segítettek neki.
- Na de Lis!
- Mit csináljak? Mindent lehetett hallani. Szerintem még a folyosó végén is hallották.
- Hát ez jó!
Mind a hárman hangos nevetésbe kezdtünk. Alex egy pillanatra rám nézett,és szerintem a mosolyomból rá is jött a témára.
- Na,és milyen az ágyban?
- Csodálatos! Jobbat nem kívánhattam volna elsőnek!
- És mekkora neki?
- Ez egy eléggé intim kérdés! De neked válaszolok rá Emma. Jó nagy!
- Ez komoly?
- A legkomolyabb.
Most már olyan hangosan nevettünk,hogy mindenki minket figyelt. Szerintem Alex is vette az adást,mert ő is elkezdett nevetni. Egy huncut kacsintással ment elkérni a reggelijét. A többiek ebből semmit nem értettek,de talán az eszesebbek rájöttek a dologra. Mindenesetre Rose biztos,mert sápadt fejjel felrohant a szobájába. Alex elmondta,hogy már csak egy éjszakát töltünk itt,és hazamegyünk. Kicsit letörtek voltunk,hiszen nagyon szép város Rio de Janeiro. Felmentünk a szobánkba és összepakoltunk a bőröndjeinkbe. Délután összeültünk a társalgóba,hogy felidézzük az itt töltött legjobb pillanatainkat. A legtöbb embernek a mólós mulatozás és a táncverseny volt a legjobb pillanata.
- Elisabeth,Emma,Katherina,nektek mi volt?
- Nekem a világbajnokság elődöntője,és a legjobb a tegnap éjszaka.
- Öhmmm…oké. Neked Emma?
- Hát elsősorban a táncverseny. Ezen kívül még a legjobb a tegnap éjszaka.
- Húha,hát jó. Na,Kat,és neked?
- Elsősorban az,hogy láthattam apukámat. Persze ezen kívül az,hogy megnyertem a világbajnokságot és megnyertük a táncbajnokságot. De a legeslegjobb az, hogy megismertelek. Ja,és a tegnap éjszaka.
- Na jó,ez tabutéma. Hát én nekem ezeken kívül semmi más nincs. Mindent összefoglaltatok. Köszönöm nektek ezeket a csodás napokat és persze az edzést folytatjuk Európában!
Este teljes csönd volt a folyosón. Az utolsó este kedvéért megismételtük a tegnap éjjel történteket,majd kora reggel elmentünk zuhanyozni. A hotel előtt már várt ránk egy busz,ami kivitt minket a repülőtérre. Nagy meglepetésünkre eljött hozzánk Alex két legjobb barátja,hogy körül nézzenek. Két napot voltak itt Rio-ban,és ők is most mennek haza. A jegyek átvételekor Alex-el egymásra néztünk,majd a barátai után kiabált.
- Várjatok! Megkérnélek titeket valami nagyon fontosra.
- Neked bármit barátom.
- Kérlek,vigyázzatok rájuk a gépen és a repülőtéren. Egy busz fog várni rátok a reptér előtt,ami hazavisz titeket. Itt egy névjegy,ha ezt felmutatod a sofőrnek,akkor elvisz titeket.
- Szóval maradsz. Hazajöttök még talán?
- Biztosan haza fogunk. De még nem jött el az ideje. Jó utat kívánunk és vigyázzatok magatokra!
- Ti is testvér! Jó szórakozást!
Elköszöntem mindenkitől,majd felszálltak a repülőre. Úgy döntöttünk,hogy elmegyünk egy másik szállodába addig,amíg nem találunk egy házat. Pár nap alatt a város központjában találtunk is egy házat,amit meg is vettünk. Azóta itt lakunk és már a kezemet is megkérte.
… Úgy döntöttünk,hogy itt tartjuk meg az esküvőt,és csak utána költözünk haza. Persze mindenkit meghívunk a családból,és szállást is biztosítunk nektek. Ennyi lenne hát a nagy történet,remélem tetszett. Majd még írok,de most egy fontos dolgot kell elintéznünk.,,
Sokszor puszillak anya!
Katherina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése