,,Kedves Anya!
Már több,mint egy hónapja vagyok távol tőletek. Nem panaszkodhatok,mert az élet itt csodálatos. Úgy döntöttem,hogy elmesélem neked ennek az egy hónapnak az eseményeit…
Ma indulunk. Nagyon izgulok,hiszen még nem jártam külföldön.
- Mindenki itt van?
- Persze Drágám! Indulhatunk.
- Ez olyan nyálas,nem Lis?
- Hát nagyon az. Annyira utálom ezt a csajt. Minden jobb lenne,ha Alex nem jön össze vele. Tényleg,mit csinálnál Kat,ha Alex szakítana csakis miattad Rose-al?
- Nem tudom. Ebbe még nem gondoltam bele. De ezt most hagyjuk,inkább élvezzük majd az utat.
A gép 15 percen belül el is indult. A felszállásnál kicsit féltünk,de onnan fentről a kilátás csodás volt. Mindenki unatkozott,én pedig a folytonos bambulástól elaludtam.
- Fent vagy Kat?
- Most már igen. Mi a baj?
- Mindjárt megérkezünk!
- Már jó lesz!
Tényleg pár percen belül elkezdett leszállni a gép. Egyszerűen mesés volt Rio de Janeiro.
- Na,szóval gyerekek! Elmegyünk először a szállodánkba,utána pedig ha szeretnétek,akkor bejárjuk a várost.
- Nem vagyunk gyerekek Alex!
- Jól van na!
Egy huncut mosolyt váltottunk,aztán előre ment Rose-hoz. Egy busz várt minket a reptér előtt,ami bevitt minket a belvárosba. A hotel elég szép volt,és mindenki kapott egy külön szobát. Hála istennek Lis szobája az enyém mellett volt,így akármikor átmehetek hozzá beszélgetni.
- Most mindenki pihenhet egy kicsit,de utána keresünk egy üres tánctermet a próbákhoz. Ja és az úszást se felejtsétek el!
- Végre! Már úszni akarok!
- Nyugi Kat. Az úszás még várhat.
- Ne szólj be Lis! Tudod,hogy a kedvenc sportom. Már hat éve űzöm.
- Jól van. Nem kell elmondani az egész történetet.
Bevonultam egy kicsit aludni. Álmomban is csak az úszás járt az eszemben. Sajnos ennek is hamar vége lett,mert Alex berontott a szobámba és kiparancsolt.
- Milyen édesen aludtál!
- Tudom! De te elrontottad! Mit szeretnél?
- Indulunk úszni egyet. Jössz?
- Hát persze! Elrakom a törülközőm és a bikinim és már megyek is!
Végre valami izgalmas történt. Az uszodában már több csoport is volt rajtunk kívül. Persze egy külföldi edző kiszúrt magának minket,és egyből odajött velünk kötözködni.
- Maguk honnan jöttek?
- Európából. Egy kis kirándulásra jöttünk ide Rio-ba.
- Mesés! Akkor gondolom önök is részt vesznek a jövő heti bajnokságon!
- Milyen bajnokság?
- Úszó világbajnokság. Minden évben megrendezik.
- Mi erről nem tudtunk.
- Nos,jönnek?Vagy talán félnek?
- Nem! Jövünk!
- Ennek örülök. Majd ott találkozunk.
Eléggé meg voltunk lepődve. Biztosan nem gondolt abba bele Alex,hogy ez súlyos döntés.
- Akkor most ki fog úszni közülünk Alex?
- Nem tudom Rose. Majd még kitaláljuk.
Persze mindenki egyből rám nézett.
- Én nem vállalom! Ez egy felelőtlen döntés volt! Oldd meg te Alex,de én ugyan nem úszok versenyen. Erre még nem készültem fel.
Láttam az arcán a csalódottságot. Azt hittem egy pillanatig,hogy odafutok hozzá és átölelem,de sikerült uralkodnom magamon. Az az napi úszás persze elmaradt,mert már senkinek sem volt kedve hozzá. Este nem tudtam aludni,így kimentem a hotel elé sétálni. A sarkon belefutottam Alex-be.
- Te mit keresel itt?
- Ezt én is kérdezhetném. Amúgy nem tudok aludni,ezért jöttem ki.
- Én is. Miért nem akarsz úszni?
- Mert nem készültem még fel arra,hogy versenyszerűen csináljam.
- De hiszen már hat éve edzel! Akkor miért nem vagy rá kész?
- Mert nem! Ez nem ilyen egyszerű. Az ember azt érzi,amikor már készen áll rá. De én még nem.
- Kérlek! Tőled függ minden. Velük biztosan nem nyerem meg a versenyt.
- Sajnálom. Nem tudok mit tenni már ez ügyben.
Ahogy ezt kimondtam,közelebb lépett hozzám,és megsimogatta az arcomat.
- Kérlek! Segíts nekem!
- Majd még meglátom.
Visszamentem a szobámba,ő pedig még kint maradt sétálni. A reggelinél elég feszült volt a hangulat. Rose szúrós szemekkel nézett rám,lehet azért,mert megtudta az esti beszélgetésünket. Lis ma különösen csöndben volt,ami zavart is.
- Olyan szomorúnak tűnsz. Mi a baj barátnőm?
- Á,semmi. Csak a tegnapon gondolkodok.
- Mondd,min gondolkodsz?
- Azon,hogy miért nem segítesz.
- Na ezt most hagyjuk abba! Ne könyörögjön nekem senki,mert úgysem fogok úszni! Ennyi.
- Te tudod.
Kicsit bánt a dolog,hogy nem szállok be én is,de nem érdekel. Amúgy is lassan itt van a táncverseny is,és igazából az miatt vagyunk itt. Arra kellene inkább készülnünk,nem holmi úszóversenyre. Délután Alex-el elmentünk tánctermet nézni. A hotelhez egészen közel találtunk is egy tánctermet,aminek az ára is megfelelő volt. Egyből nekiláttunk a kemény munkának. Nagyon meleg volt,és a sok tánctól csak még jobban kimelegedtünk.
- Ne adjátok fel! Mindjárt végzünk a tánccal. Végre befejezzük a műsort! Még egy kicsit tartsatok ki.
- Aj,Kat,én már nem bírom! Nagyon melegem van és szomjas is vagyok.
- Nem vagy elég kitartó Lis! Küzdj!
Alex minden szavamat hallotta. A végén már csak én és Emily táncoltunk vele. Mindenki elfáradt,de mi be akartuk fejezni. Amikor végeztünk,Rose csak nevetett rajtunk. Azt hittem,odamegyek hozzá és felpofozom. Egyáltalán nem csípem a csajt,sőt ki nem állhatom. A vak is látja,hogy csak kihasználja Alex-et. Bezzeg ha én lennék a helyében!
- Akkor mára ennyi gyerekek! Holnap is átjövünk gyakorolni.
- Ne már! Ez sok!
- Akkor minek jöttél ide Emma?
- Jaj,Katherina,ne hősködj már itt! Tudjuk,te küzdesz meg minden. Akkor miért nem segítesz nekünk az úszóbajnokságban?
- Mert arra még nem készültem fel! Erre viszont igen,úgyhogy 110%-ot fogok nyújtani.
Elvonult. Nem értem a többieket. De nem is érdekel,nyugodtan haragudhatnak rám. Este megint nem tudtam aludni,így átmentem a táncterembe gyakorolni. Olyan jó,hogy ilyenkor mindenről el tudom terelni a figyelmem. Egyszer csak a lejátszó átváltott egy másik számra. Nem értettem,hogy mi történik,de mikor megfordultam,már rájöttem. Odajött hozzám,megfogta a kezem és elkezdtünk táncolni. Csodálatos pillanatok voltak.
- Bárcsak mindenben ennyire jól akarnál teljesíteni!
- Kérlek,Alex! Ne kezdjük előről!
- De miért? Hányszor kérjelek meg téged,hogy segíts?
- Nem fogsz tudni meggyőzni. Nem fog menni.
- Értem se menne?
- Most miről beszélsz?
Közelebb hajolt,és azt hiszem készült megcsókolni.
- Nem! Még érted sem.
Eléggé szomorúnak tűnt,de nem ment el. Visszakapcsolta a zenét és tovább táncoltunk. Másnap reggel már a 3. napot írtuk itt Rio-ban. Végre senki sem nézett rám úgy,mint egy bűnözőre. Délelőtt muszáj volt elmennünk az uszodába,mert a többieknek készülniük kellett a versenyre. Persze megint ott volt az a nagyképű edző,akit úgyszintén ki nem állhatok. A lányok egész jól úsztak,de Alex is és én is tudtuk,hogy ez nem lesz elég a bajnokságra. Elszántam magam,és bementem a vízbe,hogy segítsek nekik.
- Figyeljetek! Ez a teljesítmény,amit most hoztok,nem lesz elég! Segítek nektek felkészülni,de én nem fogok versenyezni. Szóval az első dolog az amire ügyelnetek kell,hogy a karotok mindig legyen feszes,és az ujjaitokat zárjátok össze!
Láttam Alex arcán,hogy elégedett. Talán felcsillant benne a remény,hogy mégis nyerhetünk. Kemény volt a délelőtt,mert rengeteget kellett gyakorolnom velük. Délután alig volt erőnk a táncpróbához,de nagy nehezen sikerült meggyőznünk a társaságot,hogy muszáj lesz. Szörnyű nap volt,és nagyon elfáradtunk. Ez volt az első éjszakám,hogy végig aludtam. Reggel,mikor felkeltem,Alex ott feküdt mellettem az ágyon.
- Hát te mit keresel itt?
- Este,miután visszajöttünk,nem mentem be a szobámba,hanem bejöttem megnézni,hogy alszol-e.
- Ja,hát jó.
Mind a ketten elkezdtünk nevetni. Olyan jó érzés volt,hogy ott feküdt mellettem. Gyorsan felkeltünk,átöltöztünk és lementünk az étkezőbe. A többiek elég furcsán néztek ránk,amikor együtt érkeztünk meg.
- Te hol voltál az éjjel drágám?
- A táncteremben edzettem. Nem tudtam aludni.
- Azért szólhattál volna.
- Bocsáss meg. Legközelebb szólok.
- Mondd,hogy-hogy együtt jöttetek le?
- A folyosón futottunk össze.
Elisabeth-nek persze nem tetszett a dolog,úgyhogy kicsit faggatózni kezdett.
- Biztos,hogy csak a folyosón futottatok össze Kat?
- Igen,biztos. Nehogy már mindenkit ez zavarjon!
- Jól van na,inkább meg se szólalok.
Ma délelőtt a Krisztus szobrot mentünk el megnézni. Mindenki élvezte a kirándulást,csak Alex-en láttam,hogy egy kicsit szomorú.
- Mi a baj?
- Semmi. Miből gondolod?
- Látszik rajtad,hogy szomorú vagy. A tegnapi nap bánt?
- Nem,dehogy is. Csak egy kicsit aggaszt Rose viselkedése.
- Hát igencsak látszik rajta a féltékenység.
- Miért kéne féltékenynek lennie. Tudja jól,hogy nem csalom meg.
- Igen,mert te egy nagyon rendes és hűséges ember vagy.
- Köszönöm,hogy ezt mondod. Mondjuk a bajnokság miatt is aggódok. Már csak három napunk van arra,hogy rendesen felkészüljünk. Ráadásul a táncbajnokság is a nyakunkon van.
- Ne aggódj,meg fogjuk oldani. Holnap kezdődik az első forduló az úszásban,úgyhogy ma kiválasztunk két embert,akiket leviszek edzeni.
- Rendben. Hálás vagyok,hogy legalább ennyit segítesz.
- Szívesen teszem. Bármiben segítek,csak abban nem,amire gondolsz.
- Tudtam,hogy ezt fogod mondani.
Megint egy sunyi mosolyt váltottunk,aztán elment. Emma-val megint jó viszonyba kerültünk,és egész nap jól elvoltunk egymással. Délután Alex-el kiválasztottuk Emma-t és Elisabeth-et,így holnap ők kezdik a bajnokságot. Kemény délutánom volt,mivel még sokat kellett javítanom a technikájukon. Este nagyon fáradt voltam,de csak a falat bámultam. Kimentem a folyosóra és leültem az ajtóm elé. A folyosó végén megláttam Alexet. Ő is csak ott ült a fal előtt és csak maga elé bámult.
- Nem jössz ide?
- Megengeded?
- Hát persze. Gyere csak.
- Te sem tudsz aludni?
- Nem. Izgulok a holnap miatt.
- Hidd el,én jobban. Remélem,legalább egyikőjük nyerni fog!
- Figyelj,ha az egyik menetet megnyerjük,akkor már bent vagyunk a döntőben. Nem kell félned,szerintem Elizabeth megnyeri. Emma-ban nem vagyok biztos,de benne igen.
- Legyen így.
Rám nézett és csak mosolygott. Már nem bírtam visszafogni magam,és ráhajtottam a fejem a vállára. Úgy tűnt,hogy neki is tetszik,mert ő is rám hajtotta a fejét és csak sóhajtozott. Reggel a folyosón ébredtünk fel,és úgy rohantunk be a szobánkba,mintha üldöznének minket. Csak abban reménykedtünk,hogy senki sem látott meg minket,mert abból botrány lesz. Gyorsan letusoltam,felöltöztem és már mentem is le az étkezőbe reggelizni.
- Emma,Elisabeth,remélem felkészültetek,mert ma rajtatok múlik minden.
Láttam Alex szemében is a félelmet,ami érhető volt. Én is izgultam a végkimenetel miatt. Megettük a reggelit és elindultunk az uszodába. Rose furcsa módon nem jött velünk,ami nekem nem is volt baj. Útközben azt hittem,hogy Alex rosszul lesz,annyira kapkodta a levegőt. Megfogtam a kezét,és egy mosollyal tudattam vele,hogy nincs miért félnie. Azt hiszem hatásos volt,mert már nem kapkodott a levegőért,és a kezemet sem engedte el. Bent már majdnem minden csapat felkészült a rajtra,amikor mi is beértünk.
- Emma,te leszel az első. Az a fő,hogy azt csináld,amit mondtam és mutattam. A fordulásnál csak szépen,nyugodtan. Hajrá csajok!
- Hiába bíztatja őket,úgy sem jutnak be a döntőbe.
- Maga csak ne szóljon közbe. Én a helyében inkább a saját csapatával törődnék.
- Kislány,nem tudsz te semmit az úszásról. Még most feladhatjátok,akkor nem lesz olyan nagy a szégyen.
- Na takarodjon!
Irtózom ettől az edzőtől. Remélem,kiesik a csapata. A bíró jelezte a starthoz állást. Pár pillanat múlva már sípoltak is,és elkezdődött a menet. Szegény Emma az elején azt sem tudta,hogy mit csináljon. Gyorsan a vízbe ugrott és csak úszott,ahogy csak tudott. Sajnos elrontotta a fordulót,de így is a harmadik lett...
Már több,mint egy hónapja vagyok távol tőletek. Nem panaszkodhatok,mert az élet itt csodálatos. Úgy döntöttem,hogy elmesélem neked ennek az egy hónapnak az eseményeit…
Ma indulunk. Nagyon izgulok,hiszen még nem jártam külföldön.
- Mindenki itt van?
- Persze Drágám! Indulhatunk.
- Ez olyan nyálas,nem Lis?
- Hát nagyon az. Annyira utálom ezt a csajt. Minden jobb lenne,ha Alex nem jön össze vele. Tényleg,mit csinálnál Kat,ha Alex szakítana csakis miattad Rose-al?
- Nem tudom. Ebbe még nem gondoltam bele. De ezt most hagyjuk,inkább élvezzük majd az utat.
A gép 15 percen belül el is indult. A felszállásnál kicsit féltünk,de onnan fentről a kilátás csodás volt. Mindenki unatkozott,én pedig a folytonos bambulástól elaludtam.
- Fent vagy Kat?
- Most már igen. Mi a baj?
- Mindjárt megérkezünk!
- Már jó lesz!
Tényleg pár percen belül elkezdett leszállni a gép. Egyszerűen mesés volt Rio de Janeiro.
- Na,szóval gyerekek! Elmegyünk először a szállodánkba,utána pedig ha szeretnétek,akkor bejárjuk a várost.
- Nem vagyunk gyerekek Alex!
- Jól van na!
Egy huncut mosolyt váltottunk,aztán előre ment Rose-hoz. Egy busz várt minket a reptér előtt,ami bevitt minket a belvárosba. A hotel elég szép volt,és mindenki kapott egy külön szobát. Hála istennek Lis szobája az enyém mellett volt,így akármikor átmehetek hozzá beszélgetni.
- Most mindenki pihenhet egy kicsit,de utána keresünk egy üres tánctermet a próbákhoz. Ja és az úszást se felejtsétek el!
- Végre! Már úszni akarok!
- Nyugi Kat. Az úszás még várhat.
- Ne szólj be Lis! Tudod,hogy a kedvenc sportom. Már hat éve űzöm.
- Jól van. Nem kell elmondani az egész történetet.
Bevonultam egy kicsit aludni. Álmomban is csak az úszás járt az eszemben. Sajnos ennek is hamar vége lett,mert Alex berontott a szobámba és kiparancsolt.
- Milyen édesen aludtál!
- Tudom! De te elrontottad! Mit szeretnél?
- Indulunk úszni egyet. Jössz?
- Hát persze! Elrakom a törülközőm és a bikinim és már megyek is!
Végre valami izgalmas történt. Az uszodában már több csoport is volt rajtunk kívül. Persze egy külföldi edző kiszúrt magának minket,és egyből odajött velünk kötözködni.
- Maguk honnan jöttek?
- Európából. Egy kis kirándulásra jöttünk ide Rio-ba.
- Mesés! Akkor gondolom önök is részt vesznek a jövő heti bajnokságon!
- Milyen bajnokság?
- Úszó világbajnokság. Minden évben megrendezik.
- Mi erről nem tudtunk.
- Nos,jönnek?Vagy talán félnek?
- Nem! Jövünk!
- Ennek örülök. Majd ott találkozunk.
Eléggé meg voltunk lepődve. Biztosan nem gondolt abba bele Alex,hogy ez súlyos döntés.
- Akkor most ki fog úszni közülünk Alex?
- Nem tudom Rose. Majd még kitaláljuk.
Persze mindenki egyből rám nézett.
- Én nem vállalom! Ez egy felelőtlen döntés volt! Oldd meg te Alex,de én ugyan nem úszok versenyen. Erre még nem készültem fel.
Láttam az arcán a csalódottságot. Azt hittem egy pillanatig,hogy odafutok hozzá és átölelem,de sikerült uralkodnom magamon. Az az napi úszás persze elmaradt,mert már senkinek sem volt kedve hozzá. Este nem tudtam aludni,így kimentem a hotel elé sétálni. A sarkon belefutottam Alex-be.
- Te mit keresel itt?
- Ezt én is kérdezhetném. Amúgy nem tudok aludni,ezért jöttem ki.
- Én is. Miért nem akarsz úszni?
- Mert nem készültem még fel arra,hogy versenyszerűen csináljam.
- De hiszen már hat éve edzel! Akkor miért nem vagy rá kész?
- Mert nem! Ez nem ilyen egyszerű. Az ember azt érzi,amikor már készen áll rá. De én még nem.
- Kérlek! Tőled függ minden. Velük biztosan nem nyerem meg a versenyt.
- Sajnálom. Nem tudok mit tenni már ez ügyben.
Ahogy ezt kimondtam,közelebb lépett hozzám,és megsimogatta az arcomat.
- Kérlek! Segíts nekem!
- Majd még meglátom.
Visszamentem a szobámba,ő pedig még kint maradt sétálni. A reggelinél elég feszült volt a hangulat. Rose szúrós szemekkel nézett rám,lehet azért,mert megtudta az esti beszélgetésünket. Lis ma különösen csöndben volt,ami zavart is.
- Olyan szomorúnak tűnsz. Mi a baj barátnőm?
- Á,semmi. Csak a tegnapon gondolkodok.
- Mondd,min gondolkodsz?
- Azon,hogy miért nem segítesz.
- Na ezt most hagyjuk abba! Ne könyörögjön nekem senki,mert úgysem fogok úszni! Ennyi.
- Te tudod.
Kicsit bánt a dolog,hogy nem szállok be én is,de nem érdekel. Amúgy is lassan itt van a táncverseny is,és igazából az miatt vagyunk itt. Arra kellene inkább készülnünk,nem holmi úszóversenyre. Délután Alex-el elmentünk tánctermet nézni. A hotelhez egészen közel találtunk is egy tánctermet,aminek az ára is megfelelő volt. Egyből nekiláttunk a kemény munkának. Nagyon meleg volt,és a sok tánctól csak még jobban kimelegedtünk.
- Ne adjátok fel! Mindjárt végzünk a tánccal. Végre befejezzük a műsort! Még egy kicsit tartsatok ki.
- Aj,Kat,én már nem bírom! Nagyon melegem van és szomjas is vagyok.
- Nem vagy elég kitartó Lis! Küzdj!
Alex minden szavamat hallotta. A végén már csak én és Emily táncoltunk vele. Mindenki elfáradt,de mi be akartuk fejezni. Amikor végeztünk,Rose csak nevetett rajtunk. Azt hittem,odamegyek hozzá és felpofozom. Egyáltalán nem csípem a csajt,sőt ki nem állhatom. A vak is látja,hogy csak kihasználja Alex-et. Bezzeg ha én lennék a helyében!
- Akkor mára ennyi gyerekek! Holnap is átjövünk gyakorolni.
- Ne már! Ez sok!
- Akkor minek jöttél ide Emma?
- Jaj,Katherina,ne hősködj már itt! Tudjuk,te küzdesz meg minden. Akkor miért nem segítesz nekünk az úszóbajnokságban?
- Mert arra még nem készültem fel! Erre viszont igen,úgyhogy 110%-ot fogok nyújtani.
Elvonult. Nem értem a többieket. De nem is érdekel,nyugodtan haragudhatnak rám. Este megint nem tudtam aludni,így átmentem a táncterembe gyakorolni. Olyan jó,hogy ilyenkor mindenről el tudom terelni a figyelmem. Egyszer csak a lejátszó átváltott egy másik számra. Nem értettem,hogy mi történik,de mikor megfordultam,már rájöttem. Odajött hozzám,megfogta a kezem és elkezdtünk táncolni. Csodálatos pillanatok voltak.
- Bárcsak mindenben ennyire jól akarnál teljesíteni!
- Kérlek,Alex! Ne kezdjük előről!
- De miért? Hányszor kérjelek meg téged,hogy segíts?
- Nem fogsz tudni meggyőzni. Nem fog menni.
- Értem se menne?
- Most miről beszélsz?
Közelebb hajolt,és azt hiszem készült megcsókolni.
- Nem! Még érted sem.
Eléggé szomorúnak tűnt,de nem ment el. Visszakapcsolta a zenét és tovább táncoltunk. Másnap reggel már a 3. napot írtuk itt Rio-ban. Végre senki sem nézett rám úgy,mint egy bűnözőre. Délelőtt muszáj volt elmennünk az uszodába,mert a többieknek készülniük kellett a versenyre. Persze megint ott volt az a nagyképű edző,akit úgyszintén ki nem állhatok. A lányok egész jól úsztak,de Alex is és én is tudtuk,hogy ez nem lesz elég a bajnokságra. Elszántam magam,és bementem a vízbe,hogy segítsek nekik.
- Figyeljetek! Ez a teljesítmény,amit most hoztok,nem lesz elég! Segítek nektek felkészülni,de én nem fogok versenyezni. Szóval az első dolog az amire ügyelnetek kell,hogy a karotok mindig legyen feszes,és az ujjaitokat zárjátok össze!
Láttam Alex arcán,hogy elégedett. Talán felcsillant benne a remény,hogy mégis nyerhetünk. Kemény volt a délelőtt,mert rengeteget kellett gyakorolnom velük. Délután alig volt erőnk a táncpróbához,de nagy nehezen sikerült meggyőznünk a társaságot,hogy muszáj lesz. Szörnyű nap volt,és nagyon elfáradtunk. Ez volt az első éjszakám,hogy végig aludtam. Reggel,mikor felkeltem,Alex ott feküdt mellettem az ágyon.
- Hát te mit keresel itt?
- Este,miután visszajöttünk,nem mentem be a szobámba,hanem bejöttem megnézni,hogy alszol-e.
- Ja,hát jó.
Mind a ketten elkezdtünk nevetni. Olyan jó érzés volt,hogy ott feküdt mellettem. Gyorsan felkeltünk,átöltöztünk és lementünk az étkezőbe. A többiek elég furcsán néztek ránk,amikor együtt érkeztünk meg.
- Te hol voltál az éjjel drágám?
- A táncteremben edzettem. Nem tudtam aludni.
- Azért szólhattál volna.
- Bocsáss meg. Legközelebb szólok.
- Mondd,hogy-hogy együtt jöttetek le?
- A folyosón futottunk össze.
Elisabeth-nek persze nem tetszett a dolog,úgyhogy kicsit faggatózni kezdett.
- Biztos,hogy csak a folyosón futottatok össze Kat?
- Igen,biztos. Nehogy már mindenkit ez zavarjon!
- Jól van na,inkább meg se szólalok.
Ma délelőtt a Krisztus szobrot mentünk el megnézni. Mindenki élvezte a kirándulást,csak Alex-en láttam,hogy egy kicsit szomorú.
- Mi a baj?
- Semmi. Miből gondolod?
- Látszik rajtad,hogy szomorú vagy. A tegnapi nap bánt?
- Nem,dehogy is. Csak egy kicsit aggaszt Rose viselkedése.
- Hát igencsak látszik rajta a féltékenység.
- Miért kéne féltékenynek lennie. Tudja jól,hogy nem csalom meg.
- Igen,mert te egy nagyon rendes és hűséges ember vagy.
- Köszönöm,hogy ezt mondod. Mondjuk a bajnokság miatt is aggódok. Már csak három napunk van arra,hogy rendesen felkészüljünk. Ráadásul a táncbajnokság is a nyakunkon van.
- Ne aggódj,meg fogjuk oldani. Holnap kezdődik az első forduló az úszásban,úgyhogy ma kiválasztunk két embert,akiket leviszek edzeni.
- Rendben. Hálás vagyok,hogy legalább ennyit segítesz.
- Szívesen teszem. Bármiben segítek,csak abban nem,amire gondolsz.
- Tudtam,hogy ezt fogod mondani.
Megint egy sunyi mosolyt váltottunk,aztán elment. Emma-val megint jó viszonyba kerültünk,és egész nap jól elvoltunk egymással. Délután Alex-el kiválasztottuk Emma-t és Elisabeth-et,így holnap ők kezdik a bajnokságot. Kemény délutánom volt,mivel még sokat kellett javítanom a technikájukon. Este nagyon fáradt voltam,de csak a falat bámultam. Kimentem a folyosóra és leültem az ajtóm elé. A folyosó végén megláttam Alexet. Ő is csak ott ült a fal előtt és csak maga elé bámult.
- Nem jössz ide?
- Megengeded?
- Hát persze. Gyere csak.
- Te sem tudsz aludni?
- Nem. Izgulok a holnap miatt.
- Hidd el,én jobban. Remélem,legalább egyikőjük nyerni fog!
- Figyelj,ha az egyik menetet megnyerjük,akkor már bent vagyunk a döntőben. Nem kell félned,szerintem Elizabeth megnyeri. Emma-ban nem vagyok biztos,de benne igen.
- Legyen így.
Rám nézett és csak mosolygott. Már nem bírtam visszafogni magam,és ráhajtottam a fejem a vállára. Úgy tűnt,hogy neki is tetszik,mert ő is rám hajtotta a fejét és csak sóhajtozott. Reggel a folyosón ébredtünk fel,és úgy rohantunk be a szobánkba,mintha üldöznének minket. Csak abban reménykedtünk,hogy senki sem látott meg minket,mert abból botrány lesz. Gyorsan letusoltam,felöltöztem és már mentem is le az étkezőbe reggelizni.
- Emma,Elisabeth,remélem felkészültetek,mert ma rajtatok múlik minden.
Láttam Alex szemében is a félelmet,ami érhető volt. Én is izgultam a végkimenetel miatt. Megettük a reggelit és elindultunk az uszodába. Rose furcsa módon nem jött velünk,ami nekem nem is volt baj. Útközben azt hittem,hogy Alex rosszul lesz,annyira kapkodta a levegőt. Megfogtam a kezét,és egy mosollyal tudattam vele,hogy nincs miért félnie. Azt hiszem hatásos volt,mert már nem kapkodott a levegőért,és a kezemet sem engedte el. Bent már majdnem minden csapat felkészült a rajtra,amikor mi is beértünk.
- Emma,te leszel az első. Az a fő,hogy azt csináld,amit mondtam és mutattam. A fordulásnál csak szépen,nyugodtan. Hajrá csajok!
- Hiába bíztatja őket,úgy sem jutnak be a döntőbe.
- Maga csak ne szóljon közbe. Én a helyében inkább a saját csapatával törődnék.
- Kislány,nem tudsz te semmit az úszásról. Még most feladhatjátok,akkor nem lesz olyan nagy a szégyen.
- Na takarodjon!
Irtózom ettől az edzőtől. Remélem,kiesik a csapata. A bíró jelezte a starthoz állást. Pár pillanat múlva már sípoltak is,és elkezdődött a menet. Szegény Emma az elején azt sem tudta,hogy mit csináljon. Gyorsan a vízbe ugrott és csak úszott,ahogy csak tudott. Sajnos elrontotta a fordulót,de így is a harmadik lett...
